Az értékeléssel kisiskolás kortól folyamatosan találkoznak a gyerekek, otthon is ezt kérdezik a szülők: Hányas lett a dolgozat? Milyen lett a bizonyítvány? Hogy sikerült a vizsga? A mókuskerék egyre korábban kezdődik, és ha nem az elképzelések szerint alakulnak az eredmények, szorongás és aggodalom üli meg a szülőket: elég lesz-e a pontszám? Hogyan segítsünk? Büntessünk vagy dicsérjünk?
Uzsalyné Pécsi Rita neveléskutató szerint a gyerekek önértékelését jelentősen befolyásolja, hogyan értélkelik őket az iskolában, ahol nagyon sok "IQ-tükröt" kapnak, pedig nemcsak az intellektuális teljesítmény az érték. A mai iskolarendszer főleg az értelem részképességeit méri (pl.verbális-, ill. felfogóképesség, logikus gondolkozás). Kutatások (és személyes tapasztalataink) is igazolják, hogy az életben nem az iskolai eminensek válnak be a legjobban. A boldoguláshoz csupán 20%-ban járulhat hozzá az IQ és 80%-ban az EQ.
"Hosszú távon mi az igazi teljesítmény? Nem a személyiség hatékonysága? Nem az, hogy magunk és mások örömére, megelégedésére tudunk valami eredetit nyújtani?"
Akkor még csak pótlapként tűzhették be ezt a bizonyítványba, de ma már sokféle lehetőség adódik az ilyen értékelésre is.
A családnak is feltétlenül be kell lépnie ebbe a folyamatba, mert biztosan a személyiség torzulásához vezet, ha valakinek folyamatosan torz tükör alakítja az énképét. "Kell, hogy legyenek olyan területek, amelyeken igazán értékesnek látjuk őt!" Adjunk egymásnak arányos értékelést azokról a tulajdonságainkról, amelyek értéket jelentenek.
Szülőként, házastársként találjuk meg azokat a lehetőségeket, amikor értékelhetjük gyermekünk, társunk emberi nagyságát, jóságát, ügyességét, kedvességét – egyszóval őt magát.
"Egy fiatalasszony az autójával hazafelé tartott. Nagyon óvatos volt, mert új volt az autó. Ifjú házasokként sokat takarékoskodtak, igen sok áldozatukba került. Az egyik kereszteződésben egy pillanatnyi figyelmetlenség miatt tolatás közben a sárhányó nekiütközött egy másik autó lökhárítójának. Kiszállt és látta, hogy behorpadt a szép karosszéria is. Elsírta magát. Mit mond majd a férjének? Hogyan lehetett ilyen ügyetlen? Ilyen figyelmetlen? Közben remegő kézzel kereste a papírjait. Egyszer csak a biztosító kárbejelentő dokumentumok közül kiesett egy cédula, amelyen határozott, férfias kézírással a következő üzenet állt: Baleset esetén emlékezz, drágám, arra, hogy téged szeretlek, és nem az autót!"
Jó lenne, ha a gyermekeink bizonyítványába is bekerülhetne ez a kis üzenet (ha már nincs EQ-tükör benne): "Emlékezz, drágám, arra, hogy téged szeretlek, és nem a jegyeidet!"
Felhasznált forrás: Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata 2.
Halász Kinga, Budapestimami
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges