Jelenlegi hely

Mosolyra Hangolók együttes a gyerekek új kedvence!

Bemutatjuk a - 2015/2016 „Mi iskolánk, Mi óvodánk, Mi bölcsődénk” pályázat díjának - 2014-ben alakult gyerekek nagy kedvencét,  a Mosolyra Hangolók, saját gyermeknótákat játszó együttes tagjait, Anikót, Istvánt és Norcsit.

Mikor éreztétek először úgy, hogy a zene fontos részét fogja jelenteni életeteknek?

A: Anyu elmondásai alapján két-három éves koromban már ráztam a popómat a Modern Hungária dalaira. :) Azt hiszem ez már akkor megpecsételődött bennem, de a 2010-es év hozta meg azt a lendületet számomra, aminek hatására a zenélés a mindennapjaim részévé vált. Tagja lettem a zenészegyesületnek, elkezdtem karaokékat tartani, és később pedig a Mosolyra Hangolók énekese lettem.

I: Akkor kezdtem el gondolkodni a zenélésen, amikor hetedik-nyolcadik osztályos lehettem, és láttam, hogy a lányoknak bejön a gitározás…
Azonban a gyerekkori hóbortozó, tábortűz melletti gitározás időszakán túllépve egyre komolyabban érett bennem a zenélés iránti vágy. Ennek hatására szereztem diplomát ének-zenetanár szakon, s bár szakmámnak nem vagyok aktív művelője, a zenélés öröme a mai napig fontos részét képezi életemnek.

N: Olyan két éves lehettem – hozzáteszem ez az első gyerekkori emlékem is – amikor volt egy Boney M szilveszteri koncert a tv-ben. Az, ahogy a közönség tombolt a nótáikra már akkor erős hatást váltott ki belőlem. Bár a családomban többen is foglalkoznak zenéléssel, a gyerekkoromat inkább a zene hallgatása, mintsem tanulása tette ki. Felnőttként kezdtem el igazán a zenéléssel foglalkozni… és rögtön ki is választottam a lusta zenészek hangszerét. :)

Melyik a legmaradandóbb élményetek zenekari életetekben?

A: A gyerekek arca. Az, ahogyan megváltoznak az előadásunk alatt. Azt hiszem, az örökre megmarad…Csemőn voltunk, úgy emlékszem, amikor a műsor alatt feltűnt három nagyobb fiú - olyan tizenkét-tizenhárom évesek lehettek - akik karba tett kézzel álltak, és nem voltak hajlandóak csinálni semmit sem. Ha néha egy-egy esetleg mozdult valamit, a másik kettő lepisszentette. Így volt vagy 40 percig, majd annál a résznél, mikor elaltattam a gyerekeket a Mikulásváráshoz, az egyik fiú a „na, teszek egy próbát” mondat kíséretében együttműködésre hajlott. 
Mindig nagy élmény, amikor a kezdeti nehézségek után azt tapasztalom, hogy sikerül feloldani a gyerekeket.
A másik meg természetesen a SZIGET fesztiválon való fellépésünk a Mosolyra Hangolókkal. 

N: A „turnébuszozás” :). Szeretek ezzel a két emberrel együtt utazni, beszélgetni, behangolni a koncertekre, sörözni közben egyet, ha van rá idő.
Szeretem azt, ahogy a koncertek előtt mosolyra hangoljuk egymást.

I: A legnagyobb élményem az volt, amikor megkaptuk az első felkérésünket. Egy vasárnapi napon megegyeztünk a megalakulásról, és másnap reggel arra ébredtem, hogy az email fiókomban van egy felkérés, úgy, hogy még sem zenei repertoárunk, sem nevünk nem volt. Arról már nem is beszélve, hogy mikorra összeállt bennünk egy kép az adott fellépésre vonatkozóan, addigra úgy alakult, hogy az már a harmadik felkérésünkké vált. Az, hogy a zenekarunk élete ekkora lendülettel beindult nagyon pozitív élmény volt akkor is, és azóta is számomra.

Milyen 3 szó jut eszetekbe, ha a Mosolyra Hangolók nevet említem?

A: Mi hárman; a gyerekek és az üveggolyó :), mert amikor az első klipünk készült, ott tanakodtunk, hogy mi legyen a nyitókép, és találtunk egy gyönyörű szép képet teli üveggolyókkal, amik azóta is sokszor eszembe jutnak.

I: Hát mi :), a dalok és a gyerekek.

N: Három szó? Anikó, István, Norcsi… ennyi

Mi motivál benneteket arra, hogy a civil foglalkozásotok mellett zenéljetek?

A: ááá, annyira életem része a zene, hogy meg se tudnám mondani, mit csináltam akkor, amikor nem foglalkoztam ezzel napi szinten.
Nekem ez egyszerre szórakozás, pihenés és munka. :) Életem egyik mozgatórugója.

I: Engem igazából az - és ez lehet, önző dolog - hogy ami belül van, azt megmutathassam. A dalokat, a szövegeket, azokat, amit megfogalmazódnak bennem. Ezen kívül pedig szeretem a gyerekeket, szeretek hozzájuk szólni… bolondosan, énekelve.

N: Az, hogy abból az egyszerű fa dobozból (cajon) zenét „csiholok”, ami nagy örömömre még a közönségnek is tetszik. :)

Anikó, te a színpadon egyszerre énekelsz és táncolsz, kellékeket rendezel, gyerekeket koordinálsz. Nem nehéz mindezt összeegyeztetni?

Nem, alapvetően elég jól megy… legalábbis én úgy érzem :). Talán az igényel nagyobb odafigyelést, hogy összehangoljam, amikor a különböző korú gyerekekkel egyszerre mozgunk, és a nagyobbak már sokkal gyorsabban haladnának például a lépegetőnél, a kicsik viszont lassabb tempót diktálnak. De általában ez is jól szokott sikerülni.
Ami nehézséget okoz, az az, hogy most barátkozom a fejmikrofon használatával, és ezzel elveszítem azt a biztonságot, amit a mikrofon állvány adott, illetve lett egy plusz szabad kezem, amit meg kell tanulnom éneklés közben belevonni a játékba.

István milyen érzés, hogy az általad írt dalok szövegét kicsik százai éneklik fejből veletek?

A világ legjobbja :) Arra ébreszt rá, hogy van értelme csinálni mindezt, mert élvezik.

Norcsi, te korábban hatalmas dobszerkóval voltál körülvéve más fellépések során. Nem hiányoznak a dobverők, mikor cajonozol?

Dehogynem. De ez egy teljesen más zenei világ. Ezekhez a zenékhez az a felszerelés kicsit agresszív és tolakodó lenne, elnyomná a dalokat, nem pedig támogatná a hangzásvilágot. Meg hát azért meg van az az előnye is a cajonnak, hogy iszonyat gyorsan és könnyen tudok beállni a színpadra ezzel a hangszerrel. 

Milyen különbség fogalmazódik meg bennetek, ha felnőtteknek játszotok és nem gyerekeknek?

N: Nekem semmi. :)

A: Nekem teljesen más. Részemről jobban szeretek gyerekek előtt fellépni, mert azzal, hogy ott a dalok közben ők is velem mozognak, sokkal inkább sajátomnak érzem a produkciót.
Szeretek nagyon felnőtteknek is énekelni, de olyankor csak előadóművész vagyok, nem pedig aktív szereplő. Jobban élvezem, amikor együtt csinálom a gyerekekkel azt, amit az adott dalszövegek mondanak nekik.

I: Nekem ég, és föld a kettő. Ezerszer jobban fel tudok oldódni a gyerekekkel, de ez azt hiszem azért van, mert még eddig felnőtteknek kevesebbet játszottunk, mint gyerekeknek, és így nincs meg az a közönségkapcsolat, ami a fellépések számának gyakoriságával alakul ki.

Mit szeretnétek leginkább zenei munkátok által közvetíteni?

A: Szeretném azt a falat ledönteni, ami már a gyerekekben is megvan, pedig nem kellene, hogy ott legyen. Közösségteremtéssel feloldani a bennük lévő gátlásokat, a „cikiségi” korlátokat. Kirángatni őket a számítógép elől, megmutatva az élet minden mosolyra hangoló színfoltját.

N: Jó érzés, amikor egy osztály- vagy tornatermet, ahol a gyerekeknek folyamatosan meg kell felelniük, a műsorunk alatt kötetlen, jó hangulatú mulatság színterévé tudunk változtatni. És alapvetően ez is a célom, hogy a gyerekekben tudatosuljon, bárhol, bármikor jól tudják érezni magukat, csak akarniuk kell.

I: Jókedvet, játékot, nevetést…ahogy a nevünk is szimbolizálja. Szeretném, hogy amíg a gyerekek velünk játszanak, a dalainkat hallgatják, meg tudjanak feledkezni az életüket érintő problémákról, és egyszerűen csak jól éreznék magukat a bőrükben.

A,I,N: Szeretnénk Mosolyra Hangolni az egész országot! :)

NÉZD MEG A MOSOLYRA HANGOLÓK VIDEÓKLIPJÉT!

Mosolyra Hangolók Tipográfia

Alakulás: 2014. május 30.
Bővülés: 2015. május 9.

Tagok:

FAZEKAS ISTVÁN
énekes gitáros, dal- és szövegíró

GÖDÉNY ANIKÓ
énekes

VINCZE NORBERT
ütős hangszerek

Fellépések száma: több, mint 150

Fellépésekkel érintett főbb helyszínek: Kecskemét, Szeged, Budapest, Tiszakécske, Kiskunfélegyháza, Lajosmizse, Nagykőrös, Cegléd, Kerekegyháza, Kiskunmajsa, Csávoly, Kunszentmárton, Vácszentlászló, Üllés, Jászszentlászló, Cserkeszölő, Lakitelek, Ráckeve, Bárna, Kalocsa, Békéscsaba, Izsák, Martonvásár

Koncertszervezés:
+36 30 402 5937
mosolyrahangolok@gmail.com

HIVATALOS FACEBOOK OLDAL

 

A riportot készítette és szerkesztette: Berta Elvira (2016 március)

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Hogy kerüljük el a karácsonyi túlevést?

Az ünnepi ételek és desszertek bősége sokunk számára kihívást jelent. Hogyan élvezhetjük ki az ünnepi asztal örömeit anélkül, hogy túlevésbe csúsznánk? Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó hasznos tippeket hozott nekünk, hogy meg tudjuk tartani a mértéket, miközben élvezhetjük is a finom falatokat.
Címlap Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

Édesítsünk természetesen, cukor nélkül

A fogyókúrázóknak vagy friss életmódváltóknak gyakran éppen a cukor és az édes ízek hiányoznak a legjobban. Az ünnepi időszak közeledtével mindannyian szeretnénk valami finomsággal megörvendeztetni szeretteinket, miközben egyre többen keresünk egészségesebb alternatívákat. Hogyan lehet édességeinket és desszertjeinket természetes módon, cukor nélkül elkészíteni anélkül, hogy kompromisszumot kötnénk az ízélmény terén? Ehhez hozott Nektek most tippeket Völgyesi Anett, funkcionális táplálkozási tanácsadó, sportedző.
Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

Aki kicsiben tervez, előbb-utóbb nagyban is fog: bakancslista a téli szünetre

A bakancslista is egy élettervezési módszer, kicsit játékosabban, de tervezésre ösztönöz. Jó módszer a gyerekek és magunk előre tervezésre szoktatására.
Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kiránduló helyek

Karácsonyi fényárban úszó csodaházak, avagy a legszebb karácsonyi kirándulóhelyek

Karácsony gondolatán, nincs az a fényár, amitől besokallnék, még ha az egész ország egy csillogó villogó nagy meseházzá öltözne, én azt is gyönyörűnek látnám. Lassan a porták ünnepi kivilágításba borulnak, ám vannak, akik igazán kiemelkedő módon öltöztetik fel házaikat, és turistalátványossággá növik ki magukat kicsik és nagyok örömére egyaránt.
Ugrás az oldal tetejére