Első helyezést ért el R. Kelényi Angelika Budakalászról, második lett Balogh Éva Budapestről, harmadik díjat nyert megosztva Gáspár Adrienn Erdőkertesről és Richter Anikó Budapestről. Különdíjban részesült az egri Fejes Szonja, a budapesti Stoffer Abigél, a szegedi Pásty Júlia, a szentmártoni Marcutiu-Rácz Dóra, a fővárosi Törék Eszter, az alsószentiváni Fejes Ágnes, a kecskeméti Kollárik-Nemes Mónika és a nádasdi Legáth Tiborné. A 12 győztes nő között összesen mintegy 700 ezer forint értékű díjat osztottak szét - közölték a szervezők az MTI-vel.
A márciusban meghirdetett Szeresd önmagadat jobban, mint felebarátodat! című pályázatra összesen 320 nő küldte el személyes történetét az önelfogadás sokszor nehezen elsajátítható képességéről vagy ritkán megélt élményéről. A pályázatokat Rácz Zsuzsa, Beke Zsuzsa, a Richter Gedeon Nyrt. kommunikációs igazgatója, Dobó Kata színésznő, Seres Andrea nyíregyházi szülész-nőgyógyász, D. Tóth Kriszta újságíró és Pásztor Anna énekesnő zsűrizte.
A 2010-ben indult Terézanyu pályázat célja a nők társadalmi megbecsülésének és önbecsülésének növelése. A kezdeményezés középpontjába minden évben egy tabutéma kerül, arra ösztönözve a résztvevőket, hogy őszintén és kendőzetlenül írjanak tapasztalataikról, érzéseikről, ezzel is támogatva a témáról való párbeszéd elindulását.
A kiemelkedő írásokat hétről-hétre olvashatod nálunk!
Törék Eszter: Honnan tudom, hogy bejövök egy srácnak?
Onnan, hogy ír nekem egy verset, de a nővérét kéri meg, hogy másolja át egy kiskutya mintás papírra, mert ő csúnyán ír. Meg onnan, hogy áthív számítógépezni, és lemegy gabonapehelyért a boltba a kedvemért. Onnan is, hogy farag nekem egy szívecskét fából, aminek az egyik felét még pirosra is befesteti, vagy onnan, hogy felhív azzal, hogy szeretné elkérni egy ismerős telefonszámát, de két perc múlva újra ő csörög, mert igazából csak a hangomat szerette volna hallani. Az is egy árulkodó jel, ha valaki elmondja nekem, hogy tetszem egy fiúnak. Meg hát ha ő maga közli, hogy tetszem neki. Illetve amikor azt közli MSN-en, hogy megcsinálta magát és engem Sims-ben, és a karaktereink járnak (felettébb kínos). Egyértelművé válik abból is, ha elhív teázni és azt mondja „Többet szeretnék barátságnál”. De onnan is tudom, ha reggel fél hétkor a kapucsengő alatt egy „Jó reggelt Eszter!” felirat vár, alatta egy rózsával.
Tudom, ha bámul a metrón. Tudom, ha megállít az utcán, hogy szimpatikus vagyok neki. Szimpatikus, egyem meg.
Sejthető a dolog, ha egy kávézás után elköszönök tőle, elindulok, de öt perc után fulladozva utánam kiállt, hogy „Várj, hazakísérlek!”. De teljesen egyértelmű, ha egy idegen fiú vár a matek terem előtt egy levéllel, hogy olvassam el otthon, amiben pedig arról ír, hogy együtt néztünk meg egy darabot elméletileg a hétvégén, de ő inkább engem nézett, tehát kénytelen lesz újra elmenni a színházba, és ez mind az én hibám természetesen. Ott van még az is, amikor kerítőnőset játsztat velem egy barátnőm, de a fiú nemet mond neki, mert én tetszem neki. De az is sokat sejtet, ha mindenáron meg akar inni velem valamit. Meginni valamit, egyem meg.
Ó, és az is, amikor adománygyűjtés közben azt mondja, hogy igazából én jobban érdeklem, mint a klímaváltozás. A randi elhívás egy késő esti francia óra után is egy jel lehet, vagy ha megkérdezi, hogy eltudom-e képzelni őt, mint barátomat. Ha küld egy képeslapot Skóciából egy szerelmes dallal, hogy nem tud elfelejteni, akkor kétség sem férhet hozzá. Tetszem neki.
Jövő héten folytatjuk!
Ha nem várnál addig: látogass el Terézanyuhoz!
