Jelenlegi hely

Ó nagymami, drága nagymami!

Soha, senki nem tudott olyan finom fánkot sütni, mint az én drága nagymamám! Na meg a palacsinta és a nála töltött nyarak édes emléke is felejthetetlen! Amikor egész nap kint a szabadban, kacsák, nyulak között életük az életünket, és még szabadon jártunk mezítláb a „pusztában”...

Nagyon szerettünk a mamánál lenni a tesómmal. Na, nem azért, mintha ott mindent szabadott volna, nem, a világért sem. Viszont a nagyanyánk a kedvünkre sütött-főzött, és hagyta hogy, mi pesti unokák élvezzük a természetet és az unokatestvérek társaságát.

Megengedte például, hogy feltúrjuk az egész kertet azért, hogy medencét ássunk. Egy egész hétvége ráment a próbálkozásra, persze sikertelenül. Kaptunk hozzá mindent, amit csak kértünk, ám a medence ott maradt kiásva és használatlanul. Persze az eszünkbe sem jutott, ki fogja visszatúrni a mi kis játékunkat…

Sokszor aludtunk ott a vidéki kis házban. Gyerekkoromban féltem éjjel, ráadásul ott mindig vaksötét volt a szobában éjszaka. Tényleg az orrom hegyéig sem láttam, és mindig arra gondoltam, hogy hamar reggel lesz, csak gyorsan el kell aludni. Ma is emlékszem a teljes sötétségre és a suttogó beszélgetésekre.

Aztán emlékszem, a mamánál volt egy ágy, ami szalmával volt töltve… még a szagára is emlékszem. Talán ilyen már nincs is… és nincsenek óriási dunyhák sem, amiben elvesztünk annak idején, de csuda melegek voltak! Na, és arra is emlékszem, hogy én nem tegeztem a nagyszüleimet. Egészen kicsi koromtól „csókolom”-mal köszöntem nagymamának és nagypapának is, ahogy anyukám is tette.

Akkor még én voltam az unoka, és anyukám az anyuka. Ugye, egyszerű a képlet? Az évek azonban elszaladtak, és már nekem is két lánykám van, úgyhogy unokából anyuka lettem, anyukám meg nagymama… Furcsa a szót is kiejteni, mert sajnos nagymama sosem lett az édes drága anyukám... Vagyis lett, de nem egészen úgy, ahogy szerettük volna.

Ha velünk lenne, ő lenne a világ legcsodálatosabb nagymamája és csak néha menne az agyamra, hogy minek kell mindenbe beleszólni. Imádná a lányokat és lesné minden kívánságukat, én meg fognám a fejem, hogy csak elrontja őket. Nagy segítség lenne, amikor hozni-vinni kellene a gyerekeket, és nem lenne gond az sem, ha egyszerre van mindkettő szülőije, vagy ide és oda is kellene rohanni. És az is szuper lenne, ha azt a sok mindent, amit nem tudott elmondani a gyereknevelésről, elmondhatná….  mert ő lenne a legigazibb és legjobb nagymama a világon!

Na, de az élet ilyen, és a lányok, ha nem is találkozhattak vele személyesen, azért szóba hozzák az én anyukámat, az ő nagymamájukat. Sokszor kérdezik milyen volt, mit csinált, meleg szeretettel beszélnek róla, így ismeretlenül is…

Miért is írom ezt? Csak azért, hogy ha az agyatokra is megy néha a nagyi túlzott törődése, és sok okos gondolata, amire időnként senki sem kíváncsi, egyet sose felejtsetek el: szerencsések vagytok, hogy veletek lehet a világ legdrágább nagymamája, aki csak a tiétek! Becsüljétek, szeressétek addig, míg lehet. Hagyjátok, hadd kényeztesse az unokákat, és nem baj, ha másként látja a világ dolgait. Higgyétek el, a nagymamák mindig jót akarnak, mint az anyukák, mert hiszen ők is anyukák!

A nagymamák világnapján július 13-án lepjétek meg valami kedves dologgal a nagyit! Nem, ne vegyetek drága ajándékot, inkább szervezetek közös programot, legyen felejthetetlen élmény ez a nap! Menjetek el közösen kirándulni, vagy csak üljetek be egy cukiba, és beszélgessetek egy jót. Főzzetek neki finom vasárnapi ebédet! Szaladgáljanak körülötte a gyerekek, és véssétek jól az emlékezetetekbe ezeket a pillanatokat és azt, milyen szerencsések vagytok, hogy így együtt lehettek! Minden pillanata értékes, amit a nagymamával tölthetünk, tegyük hát ezt tartalmasan és köszönjünk meg Nekik gyakran, amit értünk tesznek! 

Én ezt a két kis ajándékot küldöm a nagyiknak sok-sok szeretettel:

Szalai Borbála: Nagymamának
Én a mamikámat nagyon szeretem.
Ha akarom, a legjobb rétest süti meg nekem.
Elvisz kirándulni, mesét mond este,
Kitisztítja a kis cipőm, szép legyen reggelre.
Tanít minden szépre – jóra, illedelmes igaz szóra.
S mindenkinek büszkén mondja: - Ő, az én kis unokám!
Ezt a sok jót meghálálni csak úgy tudom nagymama, hogy én
Leszek a világon a leges-legjobb unoka.

És egy kis nosztalgia: https://www.youtube.com/watch?v=f_p8tkW5bhI
 

Szerző: Budácsik Éva
Fotó: Pixabay

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Itt a Veganuár, Te tudod mi az?

Itt a Veganuár, Te tudod mi az?

Ne nevess ki, bizonyára tájékozottabb vagy nálam. Azt hittem sokáig, hogy a Veganuár kifejezés egy, a média által kitalált frappáns elnevezés a diétás januári étkezésre. Míg ki nem derült számomra, hogy egy levédett kifejezés és egy mozgalom.
Télen is kertészkedhetünk? Friss saláták egy virágládából!

Télen is kertészkedhetünk? Friss saláták egy virágládából!

Naná, hogy télen is ehetünk friss salátát! Nem is egy növény kedveli a hűvös időt, ha van egy jó ablakpárkányod van teraszod, kertészkedj!
Az én gyerekem okosabb? Hogyan hat a gyerekekre a más gyerekekkel való összehasonlítás?

Az én gyerekem okosabb? Hogyan hat a gyerekekre más gyerekekkel való összehasonlítás?

Milyen hatással van a gyerekek önbizalmára, ha állandóan másokhoz hasonlítjuk őket? Ha szülőként te is feltetted már magadnak ezt a kérdést, ez a cikk segít megérteni, mit tehetsz gyermekeid egészséges önértékeléséért. - Szalai - Lászlók Kitti pszichopedagógus és tanulásban akadályozottak szakos mesterfokozatú gyógypedagógus, az AStOP – Auditív- Stresszt Oldó program szakértője, a ” Játszva olvass! ” megálmodója és megalkotója írása.
Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

Miért vízkeresztkor szedjük le a karácsonyfát?

A hagyomány szerint a karácsonyi időszak lezárásának napja vízkereszt, január 6-a. Ekkor búcsúzunk az ünnepi díszbe öltöztetett fától. De miért éppen ezen a napon szokás leszedni a karácsonyfát? A válasz a keresztény ünnepkörben, a népi hagyományokban és az új kezdet szimbolikájában rejlik.
Ugrás az oldal tetejére