Jelenlegi hely

Kérem, köszönöm, ne haragudj, viszlát! - illemre nevelni ma is

A modern gyermekneveléssel – leginkább annak félreértelmezésével – nemcsak egyre több szabadon nevelt gyereket lehet látni, hanem hihetetlenül sok „neveletlent” is. Talán ezért is van, hogy manapság a köszönni tudó, sorukat kiváró gyerekek egyre nagyobb ritkaságnak számítanak. Pedig az elfogadás, a feltétel nélküli szeretet nem azt jelenti, hogy nem szabunk korlátokat, és mindig mindenben a gyermek dönt saját kedve szerint, ő találja ki a szabályokat.

Néha az az érzésem, hogy - korom és nézeteim ellenére - idejemúlt, ma már nem igényelt, és nem működő szabályokat szeretnék megtanítani a fiaimnak, akiknek időnként nehéz elmagyarázni, hogy miért úgy válaszolunk, hogy „köszönöm szépen, nem”, ha másnak elég egy „nem”-et kibökni. 

Ettől függetlenül úgy gondolom, hogy vannak bizonyos illemszabályok, amelyeknek igenis ma is van létjogosultságuk. Tudatosan kitartok mellettük, és meggyőződésem, hogy a gyerekek otthon tudják leginkább elsajátítani ezeket a kapaszkodókat. Nekem szülőként pedig feladatom megtanítani a fiaimnak őket. Nem a magam kedvéért, és nem is az iskola kedvéért. Egyszerűen úgy vélem, általuk könyeben boldogul majd a gyerekem, könnyebben fogadja be őt bármilyen közösség, amelyhez csatlakozni szeretne.

Az öt legegyszerűbb együttélési szabály, amit mindenképp megtanítok a gyerekeimnek

  • Jó reggelt kívánok!

Bármennyire is nehéz a magyar nyelvben a megfelelő köszönést kiválasztani, és adott korban áttérni a „csókolom”-ról a „jó napot kívánok!”-ra, még mindig jobb esetleg egy rossz formát választani és köszönni, mint lehajtott fejjel, köszönés nélkül elmenni egy ismerős mellett. Köszönés után tudjuk indítani a kommunikációt, bárhol is vagyunk, a boltban, a postán vagy otthon. Ha belépünk valahova, köszönünk, így adjuk meg a már ott tartózkodóknak a figyelmet, és így tudjuk magunkra is felhívni mások figyelmét, hogy megérkeztünk. Ha éppen elbambulunk és ránk köszönnek, elsődleges, hogy visszaköszönünk, és ha távozunk se tegyük azt szó nélkül.

  • Bemutatkozás

Ha megvolt a köszönés, egészen egyszerű bemutatkozni: „Én Hanga vagyok, téged hogy hívnak?” Kortól függetlenül, kézfogás nélkül is ez a legegyszerűbb forma, és ennyi pontosan elegendő, hogy csatlakozni tudjunk más gyerekekhez egy társaságban.

  • Kérem - köszönöm 

Sokan csak „varázsszó”-nak hívják ezt a két szót, és tényleg azok! Ha megtanuljuk ezeket, akkor olyan gyerekké varázsolódunk, akivel mindenki szívesebben áll majd szóba. És a legjobb, hogy ennek a két kis szónak a használata nem függ sem helytől, sem kortól, sem kultúrától, és még csak nem is divat vagy trend kérdése. 

  • Kivárni a sorunkat

Mit is jelent ez? Igen, azt is, hogy a csúszdánál és ha fizetni készülünk, beállunk a sorba. És azt is, hogy nem vágunk egymás szavába sem egy személyes, sem egy telefonos beszélgetés alatt. Mennyivel nyugodtabban lehet úgy beszélgetni, vagy játszani, ha valaki nem kotnyeleskedik folyton bele, nem igaz?

  • Étkezni

Talán néha fáradtságos munkának tűnik, de megéri megtanulni odafigyelni az étkezési stílusunkra. Igen kellemetlen egy olyan kolléga, vagy felnőtt társaságában ebédelni, aki néha kézzel belenyúl az ételbe, csámcsog és össze-vissza túrja a tányérját. Vagy úgy rágózik, hogy nem tudja a száját közben csukva tartani. Az ilyen kellemetlen helyzeteket nem könnyű tisztázni, sokan nem tudják, hogyan szóljanak, és inkább kerülni kezdik az ilyen embereket.

A sort természetesen hosszan lehet folytatni...

Ha vannak is illemszabályok, melyek kezdenek kimaradni életünkből, a fentiek örökérvényűek. Ha valaki amellett dönt, hogy legalább ezekre szeretné gyermekét megtanítani, mást nem kell tennie, egyszerűen csak mintát nyújtani, mint mindig. A gyerekek látni fogják, hogy ez a követett és megkívánt viselkedési forma, amit életkortól függően, kis magyarázattal, némi segítséggel összekötve el tudnak sajátítani, és biztos vagyok benne, hogy alkalmazni is fogják őket.


Szabó-Máthé Hanga
életvezetési és anya coach, anyacoaching.hu

Ha tetszett ez a cikk, oszd meg másokkal is!
                               

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Öngondoskodás szülőként télen: mi fér bele reálisan?

Télen sok szülő érzi úgy, hogy az öngondoskodás egy szép, de elérhetetlen fogalom. Mintha ez is még egy feladat lenne a listán, amit jó lenne kipipálni – de valahogy sosem jut rá idő, energia vagy tér. Pedig gyakran nem arról van szó, hogy nem törődünk magunkkal, hanem arról, hogy kevesebből próbálunk ugyanannyit adni. Ha télen azt érzed, hogy fáradtabb vagy, türelmetlenebb, és nehezebb magadra figyelni, az nem kudarc. Ez az időszak eleve többet vesz ki belőlünk, mint máskor.
Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Amikor az év eleje inkább megtart, mint indít

Az év eleje sokaknál nem friss lendülettel indul, hanem csendesebb, nehezebb érzésekkel. Az ünnepek elmúltak, a hétköznapok visszatértek, kint korán sötétedik, és mintha belül is lassabban mozdulna minden. Családként ez gyakran még erősebben érződik: újraindul az ovi, az iskola, a munka, miközben az energiaszintünk nem igazán tart lépést a naptárral. Ha ilyenkor azt érzed, hogy az év eleje inkább nyomasztó, mint lelkesítő – fontos kimondani: nem vagy egyedül, és nem veled van a baj.
Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Élményajándék tippek - felesleges tárgyak felhalmozása helyett

Karácsonykor mindenki szeretne örömet szerezni – de egyre többen azt érezzük, hogy a rengeteg tárgy helyett valami maradandóbbra vágyunk. Valami olyanra, ami nem porosodik a polcon, közös élménnyé, emlékké válik.Összegyűjtöttük a legjobb élményajándék-ötleteket, melyeket gyerekeknek, pároknak, nagyszülőknek vagy akár barátoknak is adhatsz – és amelyek könnyedén elérhetők.
Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Sajtburger leves - A folyékony buresz, amiben a gyerek észre sem veszi a zöldséget!

Ugye ismerősek azok a világvége-hangulatú pillanatok, amikor a hűtő előtt állsz, és azon gondolkodsz, mi a csudát főzz? Közben a család olyan válaszokkal támogat, mint „mindegy”, „nem tudom”... 
Ugrás az oldal tetejére