A jog nem védi őket megfelelően
Az áldozatok nem sok segítségre számíthatnak: a jog egyelőre nem védi őket megfelelően, kevés, bár elkötelezett segítő szervezet működik kifejezetten a családon belüli erőszak áldozatai számára, a közvélemény pedig általában azt taglalja: miért hagyta, kiprovokálta, akkor biztosan megérdemli.
Most is erősen tartja magát a nézet, hogy ez a család belügye, amibe nem szabad beleavatkozni, és az a hibás, aki hagyja magát. Ilyen légkörben pedig nem is csoda, hogy az áldozatok, akiknek önbecsülése módszeresen leépül, maguk is elhiszik, hogy ők tehetnek a rossz bánásmódról, nekik kellene megváltozni, és saját szégyenüknek érzik, ami történik velük, ezért kívülállók, akár a család barátai is nagyon sok esetben egyáltalán nem tudnak arról, hogy mi zajlik a zárt ajtók mögött.
Nem az áldozat a hibás!
Pedig nem lehet elégszer hangsúlyozni: nem az áldozat a hibás, és senki nem érdemli meg az erőszakot, a megalázást, akárhogyan is viselkedik. Mindezek miatt kiszállni egy ilyen kapcsolatból, bizonyos esetekben akár a volt partner fenyegetésétől, zaklatásától, zsarolásától kísérve, iszonyúan nehéz feladat és nagyon nagy lépés. Már csak azért is, mert nagyon gyakran anyagi függőséggel is együtt jár a szóbeli vagy fizikai bántalmazás, így a megfélemlített, csökkent önbizalmú nők nem is tudnának elmozdulni a partnerük mellől, hiszen nincs semmijük, nincs hová menniük. Sajnos nem sokan vannak, akik ki mernek és tudnak lépni egy bántalmazó, megalázó kapcsolatból, és akik meg is teszik, azok is nagyon kevés támogatást, megértést, jó szót kapnak, holott gyakran a nulláról kell kezdeniük mindent, sokszor gyerekekkel együtt.
Az erőszak nem csak fizikai lehet, nem kell ahhoz pofon, hogy valaki bántalmazó kapcsolatban éljen: a folyamatos megalázás, szidalmazás, fenyegetés, az anyagi függésben tartás, durva kontrollálás, zsarolás mind olyasmi, ami a másik ember folytonos bántása, és könnyen átcsaphat fizikai erőszakba is. Aki ilyen kapcsolatból ki mer és tud lépni, azt nem kétségbe vonni kellene, hanem bátorítani és támogatni.
Facebook-csoport: Újrakezdés
Dóra és Eszter barátnők, a Facebook-on az Újrakezdés csoport megálmodói. Dórával beszélgettünk erről:
- Honnan jött az ötlet a csoport létrehozásához?
- Eszter barátnőm ötlete volt, alapvetően véletlenül. Kiselejtezett néhány bútort, felajánlotta ingyen, és több olyan nő is megtalálta, aki ilyen helyzetben volt. Ebből az ötletből jött a csoport, aztán kiderült, hogy mekkora igény van rá. Azt amúgy is tudjuk, hogy ez mekkora társadalmi probléma, és ha már így volt, akkor mi is szerettünk volna a magunk civil eszközeivel segíteni valamit a családon belüli erőszak áldozatainak.
Így hát létrehoztuk Facebook-csoportunkat, az Újrakezdést, amiben ilyen bántalmazó kapcsolatot, erőszakos hozzátartozót hátrahagyó, új életet kezdő nőket, anyákat (és persze ha olyan a helyzet, apákat is!) szeretnénk támogatni tárgyi felajánlásokkal, hiszen bármi jól jöhet: ruha, bútor, gyerekholmi, konyhai eszköz, játék, de akár mozijegy, fuvar vagy egy jó szó is. Felajánlásokat tenni és kérni is a csoporton keresztül lehet. Azt gondoltuk, a Facebook a közösségi szerveződés legegyszerűbb formája, ami gyorsan tud elérni sok embert.
- Persze már érintetted, de mégis ha azt kérem, hogy foglald össze, mi is a célja ennek a csoportnak, mit mondanál?
- Egy minél nagyobb olyan felületet szeretnénk létrehozni, ahol a bántalmazást átélt nők, anyák elmesélhetik a történetüket, ami önsegítő csoport, tehát ahova egymáshoz fordulhatnak tanácsért, tapasztalatért, segítségért, és ahol senki nem azt firtatja, hogy miért érdemelte meg, provokálta ki az erőszakoskodást, hanem támogatólag állunk egymáshoz, megértéssel és segítőkészséggel.
Szeretnénk, ha minél több bajban lévő nő, anyuka látná: nincsenek egyedül, itt nem fogják ledorongolni, kétségbe vonni őket, itt nem gondolják, hogy az asszony szoknyája mindent eltakar, és azt sem, hogy mindenki megérdemli, amit kap: támogatunk, bátorítunk, nem gondoljuk, hogy a családon belüli erőszak az áldozat hibája, és főleg segítünk új életet kezdeni, minél többen vagyunk, annál eredményesebben.
- Sok esetben menekülőben vannak ezek az emberek, nem szeretnék, ha tudná a bántalmazó, hogy hol próbálnak új életet kezdeni. Hogy tudnak mégis csatlakozni a csoporthoz, egyáltalán kiket vártok?
- A csoportunk tagsága titkos, mert így biztonságosabb, de van egy nyilvános oldalunk is, azon keresztül, üzenetben lehet kérni a belépést a csoportba.
Olyanokat várunk, akik konkrétan érintettek a családon belüli erőszak, bántalmazó házasság témájában, vagy akik azok voltak, vagy akik csak érzékenyek a témára, és szeretnének segíteni, bármivel, akár konkrét tárgyi felajánlással, akár csak segítőkészséggel, odafordulással, jó szóval.
- Hogy érzed, mi az amiben tud a csoport segíteni ezeknek az anyáknak (leginkább) és mi az amiben nem tud?
- Rengeteg minden talált már gazdára a csoportban: szekrények, asztalok, mosógép, mikrosütő, gyerekbicikli, számítógép, sőt több családi nyaralás is, amit egy hotel ajánlott fel a csoportunknak. Önvédelmi szakértőnk meghívta a csoport tagjait ingyenes női önvédelmi szemináriumaira, és sokan vannak, akik jó tanáccsal, tapasztalattal segítenek sorstársaikon, szinte folyamatosan pörög a beszélgetés, tapasztalatcsere a csoportban.
A tagoktól azt kértük, hogy felajánlásként pénzt ne kérjenek. Fontos az is, hogy egyikünk sem pszichológus, se nem testőr, se nem hozzáértő, mi csak a felületet biztosítjuk, tehát akut krízisben lévőknek szakszerű segítséget, pszichológiai tanácsadást nem tudunk nyújtani, menekülési útvonalat, lakhatást meg főleg nem.
De szeretnénk, ha minél nagyobb lenne a csoport, mert így annál több esély van rá, hogy nem csak tapasztalt, hanem esetleg hozzáértő is lesz benne, aki tud szaktanácsot adni, aki esetleg pszichológus, illetve olyanok is, akik esetleg tudnak menedékházakat, olcsó albérleteket - minél többen vagyunk, annál többféleképpen tudunk segíteni, de alapvetően mi a tárgyi felajánlásokban, és a közösségépítésben segítünk.
- Mi a tapasztalatod, mi az amire a leginkább szükség van?
- Ahogy látom, majdnem minden elkel. Azt tudni kell, hogy sok esetben egy-egy táskával menekülnek a bántalmazó kapcsolatból el anyaotthonokba vagy ismerősökhöz, barátokhoz. Ha a lakhatásuk meg is oldódik, bár azért ez is sok esetben probléma (szerk. megjegyzése: az országban 162 anyaotthon működik és az otthonok tele vannak, a várólisták hosszúak), gyakorlatilag nulláról kell felépíteniük egy új életet, általában minden értelemben - lelkileg, testileg, mentálisan, anyagilag - meggyengülve, akár több száz kilométernyi távolságra is a korábbi, ismerős lakókörnyezettől.
Mint már említettem bútorok, ruhák, ágyak, matracok, kerékpárok és sok sok minden talált új gazdára, de sokan kértek tűzifát, tüzelőt télire, ami még nemigen megoldott illetve sokan kerestek, keresnek olcsóbb albérleteket, lakhatási lehetőségeket is. Ezen kívül pedig bármi, ami feleslegessé vált, jól jöhet másnak.
Hiszünk benne, hogy minden apróság segítséget jelenthet, a csoport tagjai támogatják egymást, és félelem nélkül megoszthatják a történetüket. Minél többen vagyunk, annál inkább tudjuk alakítani a közlégkört, és minél támogatóbb ez a közlégkör, annál inkább mernek majd segítségért fordulni a bajban lévők.
Most elsősorban népszerűsítésre van szükségünk, hiszen ez a záloga annak, hogy minél többen csatlakozzanak, amivel nagy közösséget lehet formálni, és esetleg társadalmi méretekben alakítani valamit ezen a problémán. Minél többen vagyunk, annál erősebbek vagyunk.
- Köszönöm Dóra a válaszaidat és a kezdeményezéseteket is sok hasonló sorsú nő nevében is. Sok sikert és kitartást kívánok Nektek!
Ha szükséged van valamire, vagy te szeretnél segíteni, ez a csoport nyilvános oldalának elérhetősége:
https://www.facebook.com/ujrakezdes.nyilvanos
