Nem gondolunk rá, de mégis fontos, hogy gondolatainkat megosszuk majd gyermekünkkel, hogy ő is el tudja mondani, amit akar. Talán túlontúl természetes, hogy beszélünk, miközben ahhoz, hogy a kicsi hogyan válik beszélővé, ezernyi apró dolog együttes megjelenése, megszületése szükséges.
Már az 5 hónapos pocaklakó is hall
Az első, már pocaklakóként fontos élmény a hangok világa, a hangok folyamatos jelenléte életünkben. A magzat az 5. hónaptól már biztosan hall, a magzatvízen keresztül egyre több hang jut el hozzá, de az elsők édesanyja körülölelő, védő, óvó hangjai, az anyai szívverés, a vérkeringés, a korgó-morgó hangok, a lélegzés, esetleg tüsszentés-köhögés hangjai.
Ezek azért fontosak, mert a gyerek nem egyszerűen hangelemekként, hanem folyamatként, állandóan jelenlévő, ritmusos, vagy éppen azt megszakító elemekként éli meg. A ritmus, ami ekkor körülveszi az édesanya által a gyermeket: szívhang, lélegzet, lépések, mozdulatok ritmusa mély és a beszédfejlődés szempontjából is fontos nyomot hagynak a magzatban. Hiszen a beszéd nem más, mint a hangok folyamatos, ritmusos mozgása, amelyhez az évek során tartalmat, jelentést kapcsolunk.
A magzat először a hang ritmus mozgás-élményét kapja, majd ezt követi az édesanya beszédhangjának megismerése és a külvilág zajainak hallása. Az anyai hang meghallása, megismerése és főként megélése óriási jelentőséggel bír, mivel az édesanya hangját nemcsak hallja, hanem egész testével érzi a magzat, körülöleli őt az anyai hang védőburka. Nem véletlen, hogy később az anyai beszéd meghallása a kicsit milyen erősen befolyásolja majd a kinti világban is. Ezért fontos, hogy a magzat számára kellemes hangok közül az anyai hang, esetleg a magzathoz szóló anyai beszéd jelen legyen a várandóság idején.
A hangok érzelmeket közvetítenek a kicsik felé
A kellemes emberi beszéd megnyugtatóan hat a kicsire, ha ez hozzá szól, akkor még inkább biztonságban érezheti magát, hiszen az anya-gyermek közötti láthatatlan szálak működnek közben, és a beszéd tagadhatatlanul az érzelmeink közvetítője. A magzatkorban hallott – gyakran hallott- hangokat a kicsi képes felismerni (apa, tesó hangja), a mindennap ismételgetett versikét, mondókát, mesét a csecsemő megnyugvással felismeri, hasonlóan a várandóság alatt hallgatott zenékhez.
Nincs rá recept, hogy a magzatnak mi az igazán jó, valószínűleg az, amit édesanyja is kellemesnek érez, ami fontos, hogy a gyermek hallja, érezze az anyai hangot, akár spontán beszéd, akár mindig ismétlődő szöveg, ének formájában, vagy éppen zene hallgatásával. Figyelve a magzat első kommunikációs jelzéseit azt is tudni fogja az édesanya, milyen hangot érez a pici kellemesnek: vannak gyerekek akik a számukra kellemetlen hangok hatására kezdenek el mozgolódni, mások ilyenkor hagyják abba a mocorgást, de az édesanya ezeket az apró jeleket rövid időn belül értelmezni fogja és a magzatot körülvevő hangokat a kicsi ”kívánságához” igazítja. De mert az anyai hang pótolhatatlan, tudjuk ezt felnőttként is, ezért kényeztessük vele a magzatot minél többet – mert kicsit módosítva az ismert Kodály-gondolatot – a gyermek anyanyelvi nevelését a születése előtt 9 hónappal meg kell kezdeni.
Jómagam pontosan emlékszem arra, hogy lányom várásakor mindennapos dolog volt, hogy az erős, kellemetlen hangok hatására a kicsi mozgása váratlanul, hirtelen, mintegy a hang hatására szűnt meg, először meglepődtem, aztán elfogadtam ezt. És ami nem meglepő, kicsi babaként sem sírással reagált a világ erős hangjaira, hanem inkább visszahúzódott.
Gál Edina
logopédus
Forrás: bebikkicsikesnagyok.hu
- A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges
