A fogantatás és a születés misztérium. Ma már mintha ezt elfelejtettük volna. Mintha a nők már nem bíznának a testükben és abban, hogy képesek egy gyermeket a világra hozni. Egyre inkább támaszkodnak a külső hatásokra, orvosi segítségre. A külső hatások miatt is, hiszen a társadalom nyomása és a stresszes környezet egyáltalán nem segít a nyugodt gyermekvállalásban.
Sok nő egyre később, gyakran csak a negyvenes éveiben jut el oda, hogy megtalálja a megfelelő párt, akivel családot alapítana, és biztos egzisztenciát is tud maga mögött. A testünk ilyenkor még alkalmas a babavállalásra, de nem mindegy hogy addig hogyan éltünk. Mit történt testünkkel, lelkünkkel.
Hozzászólások
A Zalaimami 2012 őszi és 2015/16. évi "A mi óvodánk" című pályázatában több száz szülő osztotta meg gyermeke óvodájával kapcsolatos tapasztalatait. A 2012. évi véleményeket ITT OLVASHATOD, 2015/16-ban erről az óvodáról az alábbiakat írták:
Nagyon felkészült és jól együttműködő pedagógusok, dadák dolgoznak a lehető legjobb tudásuk szerint. Maximálisan kielégítve a gyerkek igényeit koruknak megfelelően. A gyerekek gyerekek lehetnek; játék, móka, kacagás.... :)
A Kis utcai óvoda Gombóc Artúr csoportjában gyermekünket a számunkra is oly kedves óvónénik és dadusnénik öleléssel fogadják, tisztelettel, szeretettel szólnak hozzá és humorral nevelik ha renitens. :) A légkör békés és barátságos, a kicsik nyugodtak, jókedvűek. Minden nap mesét hallhatnak, szabadon játszhatnak, kreatív foglalkozásokon vehetnek részt. Nincs kényszer, de világos szabályok igen. Azért szeretjük az óvodát, mert nyugodt szívvel bízzuk gyermekünket az ott dolgozókra - akiktől sok szeretetet, figyelmet kap - és mert értékrendünk, nevelési elképzeléseink nagyon sok mindenben azonosak.
Már a nagyfiam is ebbe az oviba járt, nem volt kérdés, hogy a kicsit is ide irassuk.Az Óvónők és a Dadusok is nagyon kedvesek,szakmailag felkészültek, a gyerekek imádják őket.Bármilyen gyermekneveléssel kapcsolatos apró problémával lehet hozzájuk fordulni, amiben tudnak segítenek.