Nevelési Tanácsadó - Általános információk

A feladatot pszichológusok és gyógypedagógus munkatársak TEAM munkában látják el.

A tanácsadók munkája egyrészt a gyermekek pszichológiai, pedagógiai, gyógypedagógiai esetleg pszichiátriai vizsgálata, másrészt a gyógyuláshoz szükséges különböző fejlesztő és/vagy pszichoterápia.

Szakvéleményt készítenek a Nevelési Tanácsadó munkatársai az iskolakezdéshez, ha a gyermek egyéni adottsága, fejlettsége azt szükségessé teszi.

Szakvélemény készül a hozzájuk forduló gyermekről a szülő kérésére, illetve az oktatási intézmények írásbeli beutalása alapján a szülő beleegyezésével, illetve esetenként a gyámhivatal megkeresésére is.

Foglalkoznak a Nevelési Tanácsadót, gondjaikkal önként, felkeresők gyermekeivel, szükség szerint - a jelentkező beleegyezésével - a gyermek családjával, megelőzési és korrekciós célzattal.

A Nevelési Tanácsadóban folyó munkát a munkatársak titoktartási kötelezettsége védi. Információt a gyermek gondviselőjének beleegyezésével adhatnak ki.

Pszichológiai segítség:
Ha problémát lát gyermeke viselkedésében vagy a tanulással vannak gondjai, próbálunk segíteni. /Előfordul, hogy a problémát csak az iskola jelzi Önnek, mert otthon nem jelentkezik. Néha testi panaszok eredete is lehet lelki zavar. (Hogy így van-e, ebben természetesen orvos vizsgálatnak kell dönteni.) Súlyos, a gyermeket nagyon megterhelő esemény szintén indokolttá teszi a jelentkezést.
Az első találkozást képesség- és vagy személyiség- vizsgálat követ, majd meglátjuk, mit tehetünk.
Tanácsadás, fejlesztés, pszichoterápia a legfontosabb segítő módszerek.
Hiába hívnak minket Nevelési Tanácsadónak, pszichológiai kérdésekben tanácsot csak akkor adunk, ha a tanács a szülőnek és nekünk együtt jut eszünkbe.

Fejlesztő foglalkozások:
A fejlesztés a tanuláshoz szükséges részképességek felmérése alapján történő foglalkozást jelenti, ami nem egyenlő a korrepetálással, felzárkóztatással. Ezt a munkát gyógypedagógus illetve fejlesztőpedagógusi végzettséggel rendelkező személy végezheti. Intézményünkben 8 fő fejlesztőpedagógus dolgozik. Az esetek súlyosságára való tekintettel leggyakrabban egyéni megsegítés formájában látjuk el a gyermekeket, amennyiben azonban a problémák megengedik a csoportos ellátást is alkalmazunk.

A fejlesztőpedagógusi munkaközösség fő tevékenységi köre:
-           részképesség fejlesztés
-           mozgásterápiák
-           diszlexia prevenció
-           diszlexia reedukáció
-           tanulási képességek vizsgálata
-           tanácsadás
-           diszkalkulia terápia
-           beszédértés, beszédészlelés fejlesztése
-           beszédfejlesztés
-           az alapellátás körébe tartozó beszédhibák javítása
-           tanulási motiváció erősítése
-           tanulási módszerek javítása

 AZ ISKOLAÉRETTSÉG

Az iskolaérettség fogalma:
Az érés fogalma a fejlődés olyan biológiailag meghatározott, a környezeti ingerekkel nem vagy alig befolyásolható folyamatára utal, amely automatikusan, "előre beprogramozottan" megy végbe. Az érés folyamata ezért nem sürgethető, siettethető.
Az iskolaérettség, ahogy a neve is mutatja, szintén érési folyamat eredménye, és a kb. 6-7 éves korban természetesen megjelenő fejlődési ugrásra utal, amely mind testi, mind lelki, mind gondolkodási területen megjelenik. Nem véletlen, hogy a Föld minden népének gyermekei azonos időben, kb. 5-7 évesen kezdik el az iskolát. Minden gyermek ugyanazokon a fejlődési lépcsőfokokon halad keresztül, és a lépcsőfokok sorrendje nem felcserélhető (pl. a gyermek előbb ül fel, és csak aztán indul el, előbb fogja marokba a csörgőt, és csak aztán tudja két ujjal, csipeszfogással megfogni), de minden gyerek más és más tempóban halad a lépcsőfokokon. (Van olyan gyerek, aki 11 hónaposan már szalad, és van olyan, aki 13 hónaposan kezd el kapaszkodva járni. Végső soron, mondjuk másfél éves korra, minden gyerek megtanul járni, és megkülönböztethetetlen lesz a két gyerek a járás ügyességének tekintetében.) Ugyanígy van ez az iskolaérettséggel is. Van olyan gyerek, aki 6 évesen iskolaérett, és van, aki hét és fél évesen lesz az. A későbbi iskolai teljesítmény szempontjából teljesen mindegy. Az viszont nem mindegy, hogy kitesszük-e az iskola éretlen gyermeket az iskola - számára teljesíthetetlen - követelményeinek? Úgy indítjuk-e útnak gyermekünket a 8-10 vagy több éves iskolai karrierjén, hogy a kezdeti szakaszban kudarcot él meg kudarc hátán, vagy örömet?

Azt is fontos észben tartanunk, hogy az iskolaérettség nem egyenlő az okossággal. Egy okos gyermek is lehet iskolaéretlen, és egy butább gyermek is lehet iskolaérett. A Nevelési Tanácsadóban végzett iskolaérettségi vizsgálaton nem azt állapítjuk meg, hogy a gyermek okos-e, vagy sem. Az okosság részben az öröklött adottságokon, részben a tanultságon múlik, tehát ez - ellentétben az iskolaérettséggel - fejleszthető, serkenthető a gyermek életkorához illeszkedő, játékos (!) gyakorlatokkal.


Azért nevezzük ugrásszerű változásnak az iskolaérettséget, mert több területen (testi-lelki-gondolkodási területen) többé-kevésbé egyszerre érnek be képességek, így a gyermek látványosan egy új fejlődési szakaszba ugrik.
Milyen fejlődési változások történnek pontosan?
A testi fejlődés a következőkben ragadható meg. Megkezdődik a tejfogak elvesztése, a végleges fogak kibújnak. A gyermek testarányai is átalakulnak. Elveszítik a gyermekekre jellemző, a testmagassághoz képest nagy fej-kis törzs alakot, és megkezdődik a felnőttekre jellemző testarányok kialakulása. A kézfej csontosodásának befejeződése szintén fontos, hiszen a gyermektől addig nem elvárható, hogy a ceruzát-tollat képes legyen megfelelően tartani.
A lelki változások terén az érzelmi-akarati élet kiegyensúlyozódása következik be, ami lehetővé teszi a szabályokhoz való fokozottabb alkalmazkodást, a feladattudat kialakulását. Megjelenik a teljesítmény belső igénye.
A gyermek gondolkodása szintén elveszíti érzelem-irányította jellegét. Egyre logikusabban, valóságközelibben képes gondolkodni, és megnő benne a megismerés vágya.

A Nevelési Tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatán ezen területeket méri fel. Javaslatunkban nem csak az iskolaérettség megállapítására térünk ki, hanem az esetleges fejlesztési területeket is megnevezzük.

Az iskolaérettség helyes megítélése egyaránt fontos a gyermekek, a szülők, és a pedagógusok számára.
Ezért helyeződik egyre nagyobb hangsúly a beiskolázás alapos előkészítésére, és ezért irányul mind nagyobb figyelem az óvodai csoportokban a leendő elsősökre.
Ha gyermekünk a legalkalmasabb életkorban és a megfelelő fejlettségi szinttel kerül az iskolapadba, azzal nem csak az ő dolgát könnyítjük meg, hanem a pedagógusét is, hiszen így kevesebb problémával, jobb színvonalon dolgozhat. Ezenkívül a család is felszabadultabb, hatékonyabban segítheti a beilleszkedést és a tanulást. Az általános iskola egy Nagy Kaland, ezért fontos, hogy a gyermekek megkapják az esélyt, a lehetőséget arra, hogy az iskolában a legjobb formájukat nyújtsák.

De mit is jelent, hogy egy gyermek éretté válik az iskolára? Mi az, ami az óvodához képest változást jelent?
Az iskolába lépés mindenképpen nagy változás a gyermeknek. Egy teljesen új környezetet kell megismernie, és megtanulnia tájékozódni benne. Ebben a környezetben sokkal nagyobb önállóságra lesz szüksége, több feladat, kötelesség várja, ami a korábbinál stabilabb önkontroll képességet és a gondolkodási folyamatok megfelelő szintjét teszi szükségessé. Meg kell szoknia a magasabb csoportlétszámot, és azt hogy időről-időre kevesebb személyes figyelem irányul rá. Az órák szigorú menetrend szerint követik egymást, és a 45 perc alatt végig figyelnie kell.

Az, hogy a gyermek iskolaéretten kerüljön az iskolába, a szülők és az óvodai nevelők közös felelőssége. Vannak olyan jelek, amelyek arra figyelmeztethetik a felnőttet, hogy a gyermek még nem készült föl maradéktalanul az iskolai feladatokra.
Iskolaéretlenséget jelezhet, ha bármilyen szempontból lassabb ütemű a fejlődése (gondolkodás, mozgás, beszéd, érzékszervi, testi állapot). Fontos jelzés az is, ha nehezen vagy egyáltalán nem tud játszani társaival, ha az óvodai vagy az otthoni, életkorának megfelelő feladatok elvégzésében önállótlan, vagy ha az egyszerű szóbeli utasításokat, kérdéseket nehezen érti meg, illetve azok teljesítését rendszeresen visszautasítja. A legtöbb esetben a gyermeknek ilyenkor, csak egy kis időre van szüksége, hogy fejlődhessen, ritkábban azonban speciális segítséget kell igénybe venni: óvodai fejlesztés, nevelési tanácsadás.

Mik azok a konkrét szempontok, amiket feltétlenül figyelembe kell vennünk, ha a gyermek iskolaérettségét akarjuk megállapítani?
A gyermek testi megjelenése, testsúlya, testmagassága feleljen meg az életkori elvártnak. Ha ennek megítélésében bizonytalanok vagyunk, kérjük a gyermekorvos segítségét, aki fel tudja mérni, hogy a gyermek testileg alkalmas-e az iskolakezdésre. Fontos, a vázizmok és az idegrendszer érettsége, az érzékszervek megfelelő működése. Ezek együttes érettsége adja a stabil mozgáskoordinációt, és a pontos észlelést, ami nélkülözhetetlen az írás és olvasás elsajátításához. Ha a látás, a hallás, vagy a mozgás területén problémát észlelünk, kérjük szakorvos vizsgálatát, tanácsát. A testi állapottal kapcsolatban fontos szempont a kezesség kialakulása is (stabilan jobb vagy bal kezes), hiszen az írás-olvasásban és a téri tájékozódásban is szerepet játszik.

A következő nagyobb terület a szociális és érzelmi érettség. 5-6 éves kor után az érzelmi és akarati életben kiegyensúlyozódás következik be, ami lehetőséget teremt a szabályokhoz való fokozott alkalmazkodásra, és a teljesítmény igényének megjelenésére. Szociális érettségre, érzelmi biztonságra utal, ha idegen felnőttek jelenlétét elfogadja, társaságukban idővel feloldódik – hogy mennyi idő szükséges ehhez, azt gyermeke válogatja -, korban hozzáillő társakat elfogad, velük együttműködik, és a közösség szabályaihoz képes alkalmazkodni. A szociális érettség kialakulása nemcsak az iskolakezdés, hanem a későbbi felnőtt életvezetés szempontjából is fontos. Bizonyos esetekben, amikor éretlenséget tapasztalunk ezen a területen, akkor önmagában nem elegendő a tankötelezettség eltolása, pszichológiai segítséget is igénybe kell venni. Fordított eset is lehetséges, amikor a beilleszkedési, alkalmazkodási probléma nem jelent feltétlenül iskolaéretlenséget, a pszichés támogatás azonban ilyenkor is indokolt.

A harmadik terület a munkaérettség, ami a szociális érettséggel szorosan összefügg. A munkaérettséghez tartoznak mindazok a képességek, melyek lehetővé teszik az iskolai feladatvégzést: kooperációs készség (kétszemélyes helyzetben nevelővel, pedagógussal, pszichológussal), feladattudat (tisztában van a feladat fogalmával, tudja hogy el kell kezdeni és aztán be kell fejezni), feladattartás (tudja hogy a feladatot be kell fejezni, megoldást kell találni és erre képes is), önkontroll, késleltetés képessége (aktuális vágyai kielégítését – változó ideig – képes a feladat befejezéséig késleltetni).

Tulajdonképpen mindhárom eddig felsorolt területhez kapcsolódik a kognitív érettség és a beszédkészség megfelelő fejlettsége. Kognitív szempontból kiemelném az emlékezet és a figyelmi kontroll jó működését, ezenkívül a megfigyelési képesség és a mennyiségfogalom stabilitását. Fontos a gondolkodási folyamatok megfelelő szintje, de kihangsúlyoznám, hogy az iskolaérettség nem azonos a gyermek intellektuális fejlettségével! Vagyis egy gyengébb értelmi fejlettségű gyermek is lehet iskolaérett és fordítva.
A beszédkészség alakulásáról, problémásságáról a logopédus adhat felvilágosítást. Ide tartozik a pontos, érthető hangképzés, a hangok megkülönböztetésének képessége, a beszédbátorság, beszédfegyelem kialakulása, összességében a kifejező nyelvi készség megléte. A beszéd fontos szerepét nem szabad elhanyagolni, mert ez teszi lehetővé az ismeretszerzést és a meglévő ismeretek új helyzetekben való alkalmazását!

Ha a felsorolt képességek, készségek kialakulatlansága mellett kerül a gyermek iskolába, akkor ez a későbbiekben számos probléma forrásává válhat. Gyökere lehet tanulási nehézségnek, figyelemzavarnak, beilleszkedési nehézségnek, eredményezhet fokozott szorongást, félelemérzetet, önértékelési problémát, általános rossz közérzetet, agresszív, éretlen viselkedést.

Fontos tehát, hogy odafigyeljünk gyermekeinkre, óvodásainkra. Általában a szülő, az óvodával, vagy az óvoda segítsége nélkül képes döntést hozni az iskolakezdéssel kapcsolatban. Előfordul azonban, hogy a gyermek megítélésében nincs egyetértés, a szülő bizonytalan, vagy a gyermek képességei nem mutatkoznak meg egyértelműen. Ilyenkor kérhetik az illetékes Nevelési Tanácsadó vizsgálatát.

A Nevelési Tanácsadó iskolaérettségi vizsgálatát a szülő és az óvoda egyaránt kezdeményezheti. Bizonyos életkornál az óvodában maradáshoz feltétlenül szükséges a vizsgálat, a fenti esetekben (nincs egyetértés óvoda és szülő között, szülő bizonytalan) azonban egy lehetőség, segítség a helyes döntéshez.

A vizsgálatot a Nevelési Tanácsadó szakemberei végzik.
A vizsgálat két részből áll, először a szülővel történik egy adatfelvétel és beszélgetés (gyermek fejlődése, története, jelenlegi viselkedése, játékai, érdeklődése), aztán a szakember a gyermekkel ismerkedik meg, és többféle feladatot végeznek el, amellyel feltérképezi a gyermek képességeit, készségeit. A vizsgálat végén a szakemberek részletes megbeszélést tartanak a szülőkkel, szükség esetén még egy alkalommal találkoznak. A megbeszélésen javaslatot tesz a gyermek beiskolázásáról, illetve további óvodai neveléséről. Ha a szülő nem ért egyet a javaslattal, további megbeszélésre is mód van,  Ez azt jelenti, hogy a szakember felelős véleményét és javaslatát tartalmazza.
Előfordul, hogy a szülő esetleg nem ért egyet a szakvéleményben foglaltakkal, ilyenkor felülvizsgálati kérelemmel élhet, erről a szakvéleményben részletesen tájékoztatjuk.
A vizsgálatról részletes szakvélemény készül melyet a szülők – és ha az óvoda kérte a vizsgálatot, akkor az óvoda is – később postai úton kapnak meg. 
Ne hanyagoljuk el tehát ezt a fontos területet, döntsünk helyesen az iskolakezdéssel kapcsolatban, és adjunk gyermekeinknek lehetőséget az élményekben gazdag, értékes iskolai évekre.

Az iskolaérettségi vizsgálat oldott légkörben zajlik, nagy figyelmet fordítunk arra, hogy a félénkebb gyerekeknek is legyen elegendő idejük és lehetőségük feloldódni. A feladatok között semmi olyan nincsen, ami egy átlagos hatéves gyerek számára ne lenne megoldható, a gyerekek számára a vizsgálati helyzet nem stressz forrása. Nem kell „felkészíteni", gyakorolni, készülni rá.

Szakvélemény
A szakvélemény tartalmát a 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet 23. § szabályozza.
A szakvéleménynek tartalmaznia kell:

Mi a szülők felelőssége a szakvéleménnyel kapcsolatban?
A szülők alapvető felelőssége, hogy biztosítsák gyermekük számára a szakvéleményben foglaltak teljesülését, ezzel hozzásegítve őket a mihamarabbi felzárkózáshoz. A szakvélemény célja, hogy rámutasson a fejlesztendő területekre, és felhívja a figyelmét minden résztvevőnek a feladataira ahhoz, hogy a gyermek behozza lemaradását. A szakvéleménytől a gyermeknek nem lesz jobb, csak ha a benne foglalt javaslatok megvalósulnak.
A tanulási nehézséggel küzdő gyermek azt tanulja meg, ő az adott tantárgyhoz "buta", "soha nem lesz képes megtanulni": miközben a legtöbb esetben nem erről van szó. Sérül a gyermekek önértékelése, szorongva mennek az iskolába, s messze valós képességeik alatt fognak teljesíteni. Különösen fontos tehát, hogy a felmentés okozta "első megkönnyebbülés" után se torpanjon meg a család tenni vágyása, és a szülők vegyék igénybe gyermekeik számára az oktatási intézmények által biztosított fejlesztési lehetőségeket. Sokszor ez nem könnyű, hiszen a gyermek már oly sokat szenvedett nehézségei miatt, hogy semmi kedve újabb órákra járni. Tapasztalatunk az, hogy a szülőkön itt nagyon sok múlik!
A gyermekek előbb-utóbb megszeretik a fejlesztő órákat, s ahogy teljesítményük javul, még motiváltabbak lesznek. A szülők felelőssége bíztatni gyermeküket a kezdeti nehéz, ám átmeneti időszakban. A szakvélemény tehát olyan lehetőséget ad a gyermeknek, melyet csak a szülők támogatásával tudnak hasznosítani.

Forrás: zalaszakszolgalat.hu