Jelenlegi hely

Cinkos anyák - avagy szülők, akik titokban színeznek

Szeptembertől a gyerekeink házi feladata okozza az egyik legnagyobb stresszforrást a családokban. Bár ugye a legtöbb szakember már nyíltan hangoztatja: "az otthoni házi feladat rossz hatással van a gyerek és a szülő kapcsolatára", még sincs ilyen irányú változás a rendszerben.

Szerencsés az a szülő, aki azt sem tudja, hogy mi az, hogy otthon tanulni. Mert bizony van ilyen is, akinek a gyerkőcének, még ha félig alszik is órán, akkor is bekúszik a kis fejecskéjébe a szükséges tudás. A legtöbb esetben csillagos ötösre. És ha csak öt percet van a napköziben, akkor is kész van az összes házi feladata. Ráadásul helyesen.

De a többség nem így van, vagy az írás megy nehezen, vagy az olvasás, vagy a matek, de valamivel mindig kell otthon küszködni.

Állítólag azok a szülők szerencsések, akiknek a gyerekei nem hordhatják haza minden nap a könyveiket, füzeteiket.

Nem tudom, nálunk ilyen nem volt, sőt már az is gond volt, hogy ki pakolja be a táskát este?

Persze mindenki tudja, hogy a gyerek dolga, de mégis 1 évbe telt letisztázni ennek a szerepkörnek a tulajdonosát. Hányszor hangzott el: pakold be te a táskád, te jársz iskolába! Aztán itthon maradt a matekfüzet, majd az olvasás könyv, vagy az ellenőrző vagy együtt a három… jöttek a feketepontok, anyuci meg szépen rendjére bepakolta másnap már a táskát, és újra és újra, és lassan az ő sara volt megint ez a pozíció. (első osztályban!)

Nem mellesleg vannak olyan szerencsés szülők is, akiknek a gyerekének az sem tűnik fel, ha elmegy iskolatáska nélkül suliba, mert mielőtt beszállt volna a kocsiba egy cuki kis kő miatt lerakta a táskát a földre... Igen, ez a szerencsés anyuka is én vagyok!

És az ilyen szeleburdi gyerekek miatt leszünk mi a gyerekeink cinkosai, pláne ha ezeket az esetlenségeket a szülőtől örököli, és ezt még titokban magának be is meri vallani.

Ugyan ez a helyzet a házi feladat készítésével is.

A szülő ne csinálja meg a gyerek helyett – okés ezt értem, hisz a tanár néni úgyis észrevenné az írásról, hogy ki csinálta... Általában nem is csináltam, na de mindig van egy "de"!

Vannak az "A" anyuk, akiknek a gyereke hazaér a suliból, szépen megbeszélik mi volt a iskolában, előkerülnek a könyvek, füzetek, szép sorjában átlapozzák, megnézik, hogy maradt-e lecke, és ha igen, amíg anyu főz, vagy olvas, addig a gyerek mosolyogva megcsinálja. Anyu csak nézi, és akkor sem szól bele, ha a kicsi rosszul tudja, vagy ha segítséget kér. A gyerek újra átgondolja, nem vágja földhöz a füzetet, a ceruzáit, majd magát sem, nem akar ott helyben meghalni, hanem nyugisan magától rájön a helyes eredményre.

És vannak a B" anyuk, akiknek a gyereke hazaér, köszön, a mi volt a suliban kérdésre jön egy: - semmi, és anyuci ezt el is hiszi. Tovább folytatja az épp aktuális tevékenységét, vagy ha együtt ért haza a gyerekkel, akkor elkezdi bepakolni a hűtőbe a bevásárolt cuccokat, neki áll vacsit főzni, mosni, vasalni, összepakolja a reggeli kapkodásból eredő otthagyott romokat. A gyerek kiszalad az udvarra kutyázni, bicajozni, majd leül leckét írni, pikk-pakk kész is, hiszen ma nem volt semmi a suliban, majd leül tévézni, vagy más hasonló kütyühöz ragad, aztán jön a vacsi, fürdés és amikor kezdődik a táska bepakolás - fél 9-kor, pizsamában - eszébe jut, hogy nem csinálta meg a matek házit, majd jön a hiszti, az ordítás, az utáááloooooom az iskolát.

Hányszor volt ilyen, nem is tudom már megszámolni… Olyankor mindig megfogadtam, hogy holnap, ha hazajön az lesz az első, hogy megnézzük mi maradt el és majd utána megy a játék.

De ez a holnap soha nem jött el...

Hányszor volt, hogy a végén színeztem helyette, kérve, hogy el ne mondja, hogy én csináltam, vagy vasárnap este kokárdát készítettem a húgi húsvéti tojásából, mert elfelejtettem kartont venni hozzá, vagy felolvastam neki a kötelezően feladott olvasmányt.

Hányszor volt, hogy kiszámoltam inkább a matekfeladatokat, csak ne sírjon, hogy ő ezt nem tudja megcsinálni, vagy a másolását átnéztem és azt mondtam tökéletes volt, de közben 8 hibát javítottam ki benne, csak, hogy ne kapjon fekete pontot.

Hányszor volt, hogy hagytam legózni, majd odaültem mellé és ezerszer felolvastam közben hangosan a verset, hogy észrevétlenül megtanulja.

Sokszor elgondolkodom, hogy ki nem nőtt fel még igazán a szerepre, hogy ez a cinkosság majd valamikor visszaüt-e? De még most sem tudom, csak azt, hogy hála 4.- osztály végére, ő nőtt fel a szerepre… 

Makai Marianna - Kecskemétimami

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Annyi mindent el akarok még mondani, és annyi mindent át akarok még élni veled.- levél a lányomnak

Annyi mindent el akarok még mondani, és annyi mindent át akarok még élni veled - levél a lányomnak

A lánygyermekek világnapja margójára...Csak bámultam és gyönyörködtem benned mikor megszülettél, olyan tiszta, olyan nemes és olyan örökkévaló érzés volt. De aztán lement a nap, és mikor felébredtem máris kiskamasz lett belőled. Hová lett az idő, mikor gyorsult fel ennyire? Az édes magabiztos kisdedből lassan egy öntudatos, gátlásos, gyönyörű nagylány lesz.
Imádnivaló makkfigurák egy cseh grafikus apukától

Imádnivaló makkfigurák egy cseh grafikus apukától

Dubánci, avagy Petr Vaclavek MakkMarcijai, a háromgyermekes prágai apuka zseniális szüleményei.
Rajzpályázat Én és az állatok címmel

Rajzpályázat Én és az állatok címmel

A Debreceni Állatkert több mint 17 hektáron szolgál a környezeti nevelés színteréül és biztosít lehetőséget a tantervhez illeszkedő vagy tanórán kívüli foglalkozások megtartására. Az Állatok Világhete alkalmából rajzpályázatot hirdetett.
Hortobágyi Nemzeti Park Alkotópályázata

Hortobágyi Nemzeti Park Alkotópályázata

A Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság alkotópályázatot hirdet általános iskolás és középiskolás gyerekek, valamint felnőttek számára, melynek témája a LIFE IP GRASSLAND-HU  területek rovarvilága.
Ugrás az oldal tetejére