Jelenlegi hely

Anyukák és a kommentek karantén idején – most komolyan „csak” négy színárnyalatú gyurmátok van?

Egy hónapja van otthon a család apraja-nagyja, ha nem is karanténban, de elsősorban otthon, együtt…forever together. Bevallom én kicsit „csalok”, mert nem teljes karanténban vagyok a fiammal, a munkaidő egy részét az irodában, a másik felét otthon töltöm, a férjemmel felváltva.

Igazából „úri dolgom” van, mert egy darab 6 éves gyermekről kell gondoskodnom, nem pedig 1-2 éves totyogósokat kell lefoglalnom, nem kiskamaszoknak kell eljátszanom, hogy értem a matekpéldát, amit a tanárnő küldött, és végül, nem egy érettségiző gyerekben kell tartanom a lelket. - Adamik Zsanett írása.

Munka azért így is van bőven, pláne, ha az az egy szem gyermek örökmozgó, iskolába készül, és kurtán-furcsán félbeszakadt az óvodai felkészítése… plusz valahogy pótolni kell a gyerektársaságot, még akkor is, ha egészen biztos vagyok abban, hogy az életben nem tudok olyan jó bunkert építeni, mint az ő ovis kispajtásai.

A többletidő persze sok mindenre jó, például lehet a korábban  ̶e̶l̶s̶u̶n̶n̶y̶o̶g̶o̶t̶t̶  , idő hiányában elmaradt kézműveskedést, okosító feladatokat, kreatív időtöltést pótolni.

A közösségi oldalakon szerencsére sok szülőket (is) segítő csoport nyílt, amelyekben rengeteg szuper tipp, online előadás, koncert, ötlet, segítség gyűlik folyamatosan.

A temérdek kiváló tartalom mellett azonban megjelent az a jelenség, amelyre nem boldog nosztalgiával gondolok vissza, ha eszembe jut a GYES-es időszak:

Az anyukák online méricskélik és ítélik meg egymást

Ki mennyit foglalkozik a gyerekkel, mennyit engedi kütyüztetni, kiviszi-e a levegőre, nem viszi ki a levegőre, milyen mesét néz, mit olvas neki/vele, mit hajtogatnak, hogyan halad a leckében…

„ Nektek tényleg elég napi tíz perc gyakorlás?”

„Hát, te tudod, én biztos nem engedném, hogy ezt a mesét megnézze.”

„Tééényleg? Chipset? Nálunk csak répa szeletkéket kaphat, semmi mást.”

Az aktuális kedvencem az volt, amikor egy anyuka leszólta a másikat azért, mert szerinte gáz, hogy egy gyereknek „csak” négy színárnyalatú gyurmája van. Igen, ezt komolyan leírta így valaki.

Szó se róla, nemcsak online lehet tapasztalni azt, hogy sok anyuka nyíltan, vagy csak célozgatva minősíti a másik gyereknevelését/háztartását/ötleteit/ötleteinek hiányát/gondolkodását/párkapcsolatát/életvezetését…

Persze legyinthetnénk, hogy ezek csak kommentek, vadidegenek, nem kell velük foglalkozni, de aki valaha keveredett már szócsatába ilyen csoportokban, tudhatja, hogy mennyire tud fájni egy-egy ilyen megjegyzés…igen, akkor is, ha nincs semmilyen alapja, és tudjuk, hogy sosem fogunk találkozni az írójával.

A nők többségét alapvetően két dologban lehet nagyon könnyen elbizonytalanítani: a kinézetükben és az anyaságukban.

Most pedig, amikor mindannyian egy bizonytalan helyzetben vagyunk, amikor úgy érezzük, nagyon kevés dologban dönthetünk mi, és inkább döntenek felettünk, rólunk, mint velünk, pláne rosszul tudnak esni azok a kritikák, amelyek arról szólnak, hogy nem csinálunk valamit jól, sőt mi magunk nem vagyunk elég jók.

Ti, akik már kaptatok hideget-meleget különböző csoportokba, sose felejtsétek el, hogy egyedüli fokmérője a neveléseteknek az, ahogy a gyerekeitekkel egymáshoz fordultok. Más nem számít.

Tudatosítsuk magunkban, hogy ezek a kritikák inkább szólnak a másik ember állapotáról, mint rólunk, hiszen életünknek egy nüansznyi szeletébe lehet belelátni a közösségi oldalakon keresztül.

A másik oldalról pedig ebben a karanténos helyzetben „könnyű” a belső feszültséget átrakni valaki másra, egy ismeretlenre, legalább addig a pár percig sem minket esz a félelem attól, hogy mi lesz holnap, hogy hogyan fogunk helytállni otthon a gyerekekkel.

Akár megbántottak, akár te bántottál meg másokat, ne felejtsd el:

Ha úgy érzed, hogy nehéz letenned a félelmeidet, kimerültél lelki és fizikai értelemben is, kérj segítséget.

Kedves anyuka társaim bármilyen helyzetben vagytok is, sok gyerekkel, fél munkaidőben, segítséggel, vagy anélkül, fontos tudnunk, hogy a közösségi oldalak sokat segíthetnek a mindennapjainkban.

Használjuk őket arra amire valók: ötletadásra, bátorításra, támogatásra, ha kell hallgatásra, de ne pillanatnyi feszültségoldó bokszra.

Fontos, hogy figyeljünk egymásra, ebben a helyzetben talán fontosabb, mint valaha.
 

Adamik Zsanett

Szociális segítő szakember vagyok, a Hello Kudarc oldal létrehozója. Hiszek abban, hogy a velünk történt „rossz” dolgokból, kudarcokból ugyanannyit lehet tanulni, mint sikereinkből, ehhez viszont bátran szembe kell néznünk velük.

További írásaimat az alábbi linkeken találod: Facebook,  Honlap - Helló Kudarc,  Blog

 

 

 

Imami: minden egy helyen, amire egy szülőnek szüksége lehet!

Ne maradj le a helyi családi programokról, hírekről, információkról!
Iratkozz fel hírlevelünkre!

Neked ajánljuk!

Mesék adventre – Hét ünnepváró történet

Mesék adventre – Hét ünnepváró történet

Mesélni és mesét hallgatni nagy ajándék kicsiknek és nagyoknak is. Ezek az értékes történetek segítenek ráhangolódni az ünnepekre, kiemelnek a hétköznapokból. Jó olvasást!
A karácsony nem marad el!

A karácsony nem marad el!

Ha nem is lesz olyan, mint a megszokott, attól még lehet szép és meghitt a karácsonyunk. Az ünnep öröme feltölt, erőt és reményt ad, amire most nagy szükségünk van...
Karácsonyvárás covid idején

Karácsonyvárás covid idején – Merry X-Mask!

Lockdown (lezárás) lett az év szava 2020-ban, ez világosan kifejezi, hogy miről is szólt az évünk. A világ a feje tetejére állt, de Te azért maradj pozitív! A teszted pedig legyen negatív!
Életre szóló kaland férfiaknak – XCC: Egy kihívás, ami megváltoztat

Életre szóló kaland férfiaknak – XCC: Egy kihívás, ami megváltoztat

Azoknak a férfiaknak szól, akik ki akarnak lépni a mókuskerékből és választ keresnek életük kérdéseire, akik szellemi-fizikai kalandra, kihívásra és kiszakadásra vágynak. Valódi változásra. Három nap a vadonban egy titokzatos kalandtúrán. De mi az az XCC?
Ugrás az oldal tetejére