Jelenlegi hely

Húsvéti népszokások: virágvasárnaptól fehérvasárnapig

Húsvétkor ünnepli a kereszténység Jézus Krisztus feltámadását. A húsvét a legrégibb keresztény ünnep és egyúttal a legjelentősebb is az egyházi év ünnepeinek sorában. A húsvét ünnepét megelőző vasárnap, virágvasárnapon arról emlékezik meg az egyház, hogy Krisztus pálmaágakat lengető tömeg éljenzése közepette vonult be szamárháton Jeruzsálembe.

E húsvét ünnepnek második reggelén
Tudják azt már magik, mért jöttem ide én.
Hamar hát elömbe, százszorszép leányok,
Piros rózsvizem hadd öntözzem rátok!
Aztán nyugodt szívvel innen távozhatok,
Emlékül néhány szép piros tojást kapok.
/Háromszék/

 A húsvét legfőbb jellemzői

A nagycsütörtök (zöldcsütörtök) Krisztusnak az Olajfák-hegyén történt elfogatását idézi emlékezetünkbe. Nagypéntek Krisztus Pilátus általi halálra ítélésének, megostorozásának és kereszthalálának a napja. Nagyszombat este körmenetekkel emlékezik meg a keresztény világ arról, hogy Jézus - amint azt előre megmondta - harmadnap, azaz húsvétvasárnap hajnalán feltámadt halottaiból. 
A húsvét mozgó ünnep, melynek időpontját 325-ben a niceai zsinat a tavaszi napéjegyenlőséget (márc. 21.) követő holdtölte utáni első vasárnapban állapította meg. Így a húsvét március 22-e és április 25-e közötti időre eshet. Hazánkban az 1092-ben tartott szabolcsi zsinat szerint akkoriban négy napig tartottak húsvétot, majd a nagyszombati zsinat 1611-ben három napra, XIV. Kelemen pápa 1771-ben pedig két napra csökkentette. Az erdélyi ref.-ok ma is háromnapos húsvéti ünnepet tartanak.
Virágvasárnap

A tél végét, a tavasz közeledtét a virágvasárnap jelzi, mely a húsvét előtt egy héttel van.A húsvét előtti utolsó vasárnap kettős jelentőséggel bír: az egyházi máig tart, a világit már csak újraélesztve találjuk. A római egyház elnevezése szerint Dominicapalmarum, azaz pálma-vasárnap. Virágvasárnap ünnepli az egyház Jézusnak szamáron való diadalmas jeruzsálemi bevonulását: sokan a nép közül ruhájukat terítették az útra, mások ágakat törtek a fákról, s eléje szórták. A körmenet népe a falakon kívül gyülekezett. Itt történt a pálmaszentelés. Azokban az országokban, amelyekben a pálmafa nem honos, azt a tavasszal korán bimbózó ágak – fűzfa, rekettye – helyettesítették, mint nálunk a barka. Ezért a szertartást nálunk barkaszentelésnek is nevezik. A szentelt barkához – éppúgy, mint a pálmaághoz – számtalan hiedelem fűződött.

A zöld ág különböző tavaszi szokásokban (villőzés, virágvasárnapi zöldág-hordás, májusfa állítás, pünkösdölés) és a kapcsolódó énekekben fordul elő. A játékdalokban is állandó formula.

Virágvasárnaphoz két jellegzetes leányszokás kapcsolódott

1.) Hazánkban virágvasárnapi szokás volt a kiszehajtás. Virágvasárnap a lányok egy szalmabábut menyecskeruhába öltöztettek, majd végigvitték a falun, aztán levetkőztették, a szalmát pedig a vízbe dobták vagy elégették. A szalmabábut kisze, kiszi, kiszőce, kiszice, kice, kicice, kicevice, banya, villő elnevezéssel illették. A bábu a különböző magyarázatok szerint a tél, a böjt, a betegség megszemélyesítője lehetett. A kiszebábu megsemmisítése szertartásosan ment végbe. Levetkőztették, szétszedték, úgy dobták a vízbe vagy elégették, és akkor a tüzet körültáncolták.

A kiszehajtást a bábu elkészítése, ruhájának összeszedése előzte meg. Fiatal menyecske ruháját, vagy csúnya, rossz ruhákat aggattak rá. Öltöztetéséhez és viteléhez különböző hiedelmek fűződtek: aki öltözteti vagy elsőnek felkapja, hamarosan férjhez megy; ha véletlenül visszafordul a bábu, attól tartottak, hogy visszajön a betegség a faluba és elveri a határt a jég. Ahol a kiszét vízbe vetették, minden lány egy-egy szalmacsomót dobott a vízbe. Úgy hitték, akinek a szalmacsomója elúszik, még abban az esztendőben férjhez megy. Másutt a vizes szalmacsomóval dörgölték az arcukat, hogy ne legyenek szeplősek és egészségesek maradjanak.

Kiszehajtás

Haj kisze, kiszéce,
gyöjj be sódar, gömböce.
Szabó Marisnak nincs ruhája,
üres a ládája.
Haj kisze ..
Geci Rozi ládája
üresen van bezárva.
Ha üresen nem volna,
a kiszére adott volna.
Hej ki kisze ...

2.) A kiszehajtás után a villőzés következett. A lányok feldíszített, villőnek nevezett fűzfaágakkal sorra járták a falut.A villőzés fő kelléke a különböző nagyságú villőág.A villőfa mérete és díszítése szinte falvanként változott. Volt ahol a másfél méteres fákat a legények szerezték be a lányok számára. Fehér szalagokkal és kifújt tojásokkal díszítették. A 8–10 fős csoportok egyetlen villőfát vittek magukkal. Más helyeken viszont valamennyi lány kezében volt kisebb villőág. A tél kivitelét, illetve a tavasz behozatalát jelképezik. Jelenleg a villőzés élő gyakorlata a kislányok szokásaként figyelhető meg.

Kice, vice villő,
Gyüjjön rád a himlő.
Behoztuk a zöldágat,
Kivisszük a kice-vicét
Kice-vicevillő,

Díszítik a „hajvillőfát”
(Alsóbodok)
 

Nagyhét

A nagyhét a nagyböjt (húsvét előtti negyven napos előkészületi időszak) utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Legfontosabb napjai a nagycsütörtök, a nagypéntek és a nagyszombat.

Nagycsütörtök

A keresztény hagyomány szerint az utolsó vacsora napja, amikor Jézus a búcsút vett tanítványaitól és felkészült az áldozatra. Az esti szentmisében a glória után a harangok megszólalnak, de azután elnémulnak, s helyüket a fakereplők foglalják el. E némaság a Krisztus kínszenvedésekor elnémult apostolok félelmét és a gyászt jelképezi. Mondják, elhallgatnak a harangok, „a harangok Rómába mennek", s legközelebb csak nagyszombaton szólalnak meg újra.

A gyerekek kereplőkkel hívták össze az embereket, és munkájukért adományt gyűjtöttek. A kereplés szokásában felfedezhető a gonoszűző zajcsapás ősi szertartásának nyomai. Zajkeltéssel járó szokás volt az ún. pilátusverés, pilátuségetés, Szegeden pancilusozás. Ennek a lényege, hogy a nagyhét egyik napján, szerdán, csütörtökön vagy pénteken a gyermekek a templomban nagy lármát csaptak, verték a padokat, egyes helyeken a templom ajtaja előtt felhalmozott ládákat, padokat.

Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, sokfelé friss sóskát, spenótot, vagy éppen csalánt főztek, s az a hiedelem járta, hogy így jobb lesz a termés.

 

Nagypéntek

A keresztény felekezetek szerint a húsvét előtti péntek. Ezen a napon emlékeznek meg Jézus Krisztus kereszthaláláról.

Nagypénteken tilos húst enni. Az ilyenkor szokásos étrend a rántott leves, a tészta, az ecetes-hagymás hal, vagy éppen a tojásos, tejes ételek. Tipikus böjti ebéd a bableves és mákos tészta is. A böjti tilalom nem terjedt ki azonban a pálinkaivásra. Ezen időszakra is több hiedelem esik. Nagypénteken nem sütnek kenyeret, sőt a tüzet sem gyújtják be, mert a kenyér kővé válik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, a nagypénteket pedig különösen, mert a keresztény egyházban ez Jézus megfeszítésének emléknapja. Többnyire tiltották az állattartással kapcsolatos munkákat, mert úgy tartják, hogy akkor megbetegednének, vagy nem lesznek szerencsések. Voltak azonban olyan állattartással kapcsolatos műveletek, melyeknek éppen nagypéntek volt a hagyományos ideje, például a farkalásnak és herélésnek, a jószágok bélyegzésének a századforduló körül Hajdúböszörményben, Debrecenben, Nádudvaron, Balmazújvárosban. Máshol ilyenkor hajtották ki ünnepélyesen a disznócsordát. A földművelésben ugyancsak jellemző a tiltás, de annak ellenkezője is

Időjárással kapcsolatos jóslások is kapcsolódnak ehhez a naphoz. Eső esetén jó tavaszt jósolnak, de ha nagypénteken szép az idő, akkor üszkös, rossz termés lesz.A víz különösen jelentős volt ezen a napon, tisztító erővel bírt. Úgy tartják, aki nagypénteken napfelkelte előtt megfürdik, azon nem fog a betegség. Ezt a mosdást nemcsak betegség ellen tartották jónak, hanem szépségvarázslónak is. A nagypénteki jószágfürösztés is sokfelé ismert volt, szintén egészségvarázsló célzattal.

A tisztasággal volt kapcsolatos a féregűzés is, melynek nagyszombat volt az ideje. Reggel, mikor először szólaltak meg a harangok, a gazdasszony kiabált, miközben söpörte a ház falát: „Kígyók, békák távozzatok!" Volt, ahol a fazekakat összeütögetve még nagy zajt is csaptak. Gyerekjátékként is fennmaradt a nagyszombati féregűzés. Haranggal, csengővel a nyakukban szaladták körbe a házat:

 Kígyó, béka, távozz el a háztú,
kígyó, béka, távozz el a háztú!
(Barna 1979: 90)
 
Az asszonyok ilyenkor szorgalmasan takarítanak, meszelnek, hogy húsvétra tisztaság és rend legyen, mert később, ha a kinti munkák elindulnak, már nem lesz idejük erre. A húsvéti nagytakarítás a mai napig gyakorolt szokás.
 A húsvétolás
(részlet)
Nagypénteken mossa holló a fiát,
Ez a világ kígyót, békát rám kiált,
Mondja meg hát ez a világ szemembe,
Kinek mit vétettem életemben.
 
Az első két sor nagyon régi szokás emlékét őrzi. Az ősi tavaszkezdő tisztulási rítusét, amely mosakodással és a szó mágikus erejével akart egészséget szerezni, gonoszt, betegséget és bajt távoztatni. E szokás aztán a kialakuló keresztény kultúrkörben nagypéntekhez kapcsolódott. Egyrészt azért, mert a néphit Jézus kereszthalálához kötötte a testben való megújhodás gondolatát, másrészt mert nagypénteken, Jézus halálára való megemlékezésként nem harangoztak, helyette kereplőt használtak, ez pedig lármával jár, a zajcsinálás viszont ősi gonoszűző módszer.
 

Nagyszombat

A húsvéti örömünnep kezdete. Este kezdődik az ünnep a tűzszenteléssel amely a VIII. századból eredő pogány szertartás, ezt követi a keresztvíz-szentelés. A nagyszombati szertartás keretében jönnek vissza a harangok Rómából.

Az ősegyházban a nagyhét három utolsó napján Krisztus halálának emlékezetére eloltották a gyertyákat és csak a föltámadás ünnepére gyújtották meg újra. A katolikusoknál a nagyszombat liturgiájában az új tűz meggyújtása Krisztus sziklasírból való föltámadásának, maga az új tűz a feltámadott élet jelképe. A germánok isteneik tiszteletére tavaszi tüzet gyújtottak, hogy elégessék a tél, sötétség, pusztulás démonait, és így földjeiknek termékenységét biztosítsák.
Húsvét

A húsvéti ünnep neve különböző nyelveken más és más. Közös eredete azonban, a húsvét héber neve, a pészah. A szó kikerülést, elkerülést jelent. Eredetileg a keresztény és a zsidó ünnep egybe is esett. A níceai zsinat i. sz. 325-ben szabályozta a keresztény ünnepek rendjét, ekkor vált el a két ünnep ideje. A kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, e napon ünnepli Krisztus feltámadását. Húsvétkor ér véget a 40 napig tartó böjt (nagyböjt), a hústól való tartózkodás, innen származik az ünnep magyar elnevezése is. Húsvét az egyházi év mozgó ünnepeinek is középpontja. Ezt a napot előzi meg hét héttel farsang vasárnapja és követi ötven nap múlva a pünkösd.

Húsvétvasárnap

A húsvét napjainkban a keresztények legfontosabb ünnepe, de a valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

Sokszínű hagyomány kapcsolódik ehhez a naphoz is. Akárcsak más nagy ünnepen, ilyenkor nem főztek, a trágyát nem hordták ki az istállóból, nem söpörtek, varrni sem volt szabad.
Húsvétvasárnap és -hétfőn a böjti tilalom után már ismét lehetett táncolni. A húsvéti szertartásokhoz tartozott már a 10. század óta az ételszentelés Húsvétvasárnap jellegzetes ételeket ettek és esznek ma is országszerte. A húsvéti sonkát, kalácsot, tojást, sőt még a bort is, amit a katolikus hívők szentelni visznek a templomba.

Nagyszombatról vasárnapra virradó éjszakán szokás volt a Jézus-keresés, Isten-keresés, Szentsír-keresés népi ájtatossága volt szokás. Húsvétvasárnapra virradóra történt a határjárás. A férfiak húsvét időszakában évente körüljárták a falu határát. E szokásnak egyházi külsőségei voltak, de célja a tavaszi vetések mágikus védelme volt és az, hogy a közösség fiatalabb tagjait megismertessék a határjelekkel. A határjárás alkalmával a legényeket félig földbe ásták vagy képletesen megvesszőzték, megcsapták, hogy halálukig emlékezzenek a határ nevezetes pontjára. E naphoz kapcsolódhatott a zöldág-járás és a kakaslövés is.

A zöldág-járás a tavaszt, a természet megújulását jelképező énekes játék. Elsősorban a lányok, esetleg a legények is kézfogással sorba álltak. A sor mindkét végén kaput tartottak zöld ággal a kezükben. A sor egyik vége átbújt a sor másik végén lévő kapu alatt, így mentek végig a falun.
 

Húsvéthétfő

A Húsvét Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, ujjongó asszonyokat, így akarták elhallgattatni őket.

Húsvét két legnépszerűbb szokása az öntözés és a tojásfestés. Országszerte húsvét hétfőn indulnak locsolkodni a legények. A víz tisztító, termékenységvarázsló erejébe vetett hit az alapja a húsvéti locsolásnak is. Valamikor vízbevető, vízbehányó hétfőnek nevezték húsvét hétfőjét, ami a locsolás egykori módjára utal, hiszen gyakran erőszakkal a kúthoz, vályúhoz hurcolták a lányokat, és vödörszám hordták rájuk a vizet. A szagos vízzel, kölnivel való locsolás és a locsolóversike újabb keletű szokás városon és falun egyaránt, a két világháború között vált fokozatosan általánossá.

A húsvéti locsolásnak helyileg kialakított hagyományos formái voltak (vannak).

Szeged vidékén pl. a bandákba verődött legények a lányokat a kúthoz hurcolták, egész vödör vízzel leöntötték.

Locsolkodás

Az Ipoly vidékén már előző este jártak a legények, ez volt az ún. tojáshajtás. Lányos házanként 8–10 tojást szedtek össze, majd szalonnát kaptak, ott a tojásrántottát elkészítették és megették. A héjat annak a lánynak a háza elé szórták, akire valamilyen oknál fogva haragudtak. Ezután indultak el locsolni. Külön jártak locsolni a még legényszámba nem vett fiúk a keresztanyjukhoz és a rokon lányokhoz.

Galgamácsán az öntözés után volt a maskurázó tojásszedés. A gyűjtött tojást a legények eladták, a húsvéti táncmulatság költségeire használták fel.

Egyes településeken nem volt jellemző a locsolkodás. A locsolással egyenértékű vesszőzés volt néhol szokásban. Az Észak-Dunántúl szlovák telepítésű falvaiban ma is élő népszokás. 4–6–8 vagy 9 fűzfavesszőszálból készült, sibának nevezett korbáccsal vesszőznek. Ezekben a falvakban ma már többnyire locsolnak is a korbácsolás után. Magyarul és szlovákul is mondják a rigmust Tordason:

Keléses ne légy
Bolhásos ne légy
Esztendőre még frissebb légy!
Húsvéti korbácsok Tordasról (Fejér m.): a) 9 szálból készült „kígyóhátú” vagy „gömbölyű” siba; b) 8 szálból készült „négyszegletes” siba;
c) 6 szálból készült, d) 4 szálból készült húsvéti korbács (Lukács László nyomán)

A locsolókat bent a házban terített asztal várta, sütemények, bor, pálinka. Egy-egy háznál röviden időztek, mert végig kellett járniuk a falut és minden leányt megkellett öntözniük.

Mind a locsolás, mind pedig a vesszőzés jutalma országszerte az étellel-itallal kínáláson felül a piros vagy hímes tojás. A tojás ősi termékenységszimbólum, a keresztény egyházi szimbolikában pedig a feltámadás jelképe és a 12. század óta szentelmény. A húsvéti tojások festésére a kémiai festékek elterjedése előtt természetes anyagokat használtak.

Kedden a lányok locsolták a legényeket. A húsvéti locsolás e módjai a két világháború között megszűntek. Erdélyben és a szomszédos magyar területeken még ma is él a húsvéti locsolás színes változataiban.

Fehérvasárnap

Fehérvasárnap vagy mátkáló vasárnap ideje a húsvétot követő vasárnap. A római katolikus egyházban a húsvéti ünnepkör zárónapja. Fehérvasárnap, (kishúsvét) szorosan a húsvét ünnepköréhez tartozik. Nevét (Quasimodogenitiinfantes, dominicainalbis) eredetileg onnan vette, hogy a nagyszombaton keresztelt katekumenek ekkor vetették le fehér ruhájukat. Jellegzetes szokása volt a komálás, mátkálás, vésározás, a fiatalok (a lányok és legények, de főként a leányok) szertartásos barátságkötése.

Komatálküldés, egyéb elnevezései akomálás, mátkálás, vésározás. Lényege a fiatal lányok (ritkábban fiúk) barátságkötésének megpecsételése ajándékcserével. Ez a kötelék a fiatalok későbbi életében más társadalmi kapcsolatok (keresztkomaság, házasság) alapjául is szolgálhat. A fiatal ajándékegyüttest készít, amely főleg húsvéti ételekből áll. Koszorú alakú kalácsot, ill. egyéb süteményt, hímes húsvéti tojásokat tartalmaz, amelyet. az e célra készült cseréptálakra helyeznek, beleépített korsóval vagy tojástartóval. Az ajándékot ünnepélyes formában, a Dunántúlon vers, mondóka vagy dal kíséretében adják át:

Komatálat hoztam
Föl is aranyoztam
Koma küldi komának
Koma váltsa magának.
 

Húsvéti ételek

A magyar és az európai keresztény hagyományban az egész húsvéti ünnepkör során kiemelt jelentőséget kapnak az ünnep egyes szakai alatt fogyasztott ételféleségek. A hamvazószerdától Húsvét vasárnapjáig tartó 40 napos böjt már a 7. századtól szokás, sőt 1091-ben II. Orbán pápa még törvénybe is iktatta. Fegyelme az elmúlt évszázadban lazult meg többek között a hivatalos enyhítések következtében, s a nagyhétre, illetve nagypéntekre korlátozódott az időtartama.

A magyar népi konyhának tájegységenként különböző jellegzetes böjti ételeit ismerjük, de országszerte elterjedt böjti étel volt a bableves, tojásleves, rántás nélküli krumplileves, babsaláta, krumplisaláta és a főtt tészták, ezek közül is a mákostészta.

A katolikusok húsvéti ünnepének évszázadok óta egyik kiemelt mozzanata a jellegzetes húsvéti ételek –kalács, sonka, bárány, tojás, stb.– megszentelése. E húsvéti eledelek jellegzetes régi neve a kókonya, amelynek eredete még nem tisztázott. A keleti egyházaktól származik a megszentelt ételek másik elnevezése a páska, pászka.

Az ételt egy nagy kosárban vitték szenteltetni a templomba húsvét vasárnap reggelén. A szentelés történhetett a templomban, vagy a templom udvarán. Az ételeket a hímzett terítővel, konyharuhával kibélelt kosárba helyezték. A szentelés után minél gyorsabban igyekeztek hazaérni. Volt ahol az utat futva tették meg, máshol szótlanul kellett hazavinni az eledeleket. Hazaérve a család az asztalt körülülve azonnal nekilátott a szentelt húsvéti ételek elfogyasztásának. A szentelt ételeknek még a morzsáját, a maradékát sem dobták ki, mert különleges erőt tulajdonítva nekik mágikus célra használták fel.A szentelésre vitt kosár tartalma területenként eltérő, de általában a tojás, a sonka, a kalács, a torma volt a jellemző.

Húsvéti ételeink szimbolikája

Húsvéti bárány:

A legősibb húsvéti jelkép a bárány. Eredete a Bibliában keresendő. Az ótestamentumi zsidók az Úr parancsára egyéves hibátlan bárányt áldoztak, s annak vérével bekenték az ajtófélfát, hogy elkerülje őket az Úr haragja. A húsvéti bárány Jézust  is jelképezi. A Bibliában Krisztus előképe volt az a bárány, amelyet a zsidók Egyiptomból való kimenetelük alkalmával ettek, és amelyet nap mint nap feláldoztak a jeruzsálemi templom oltárán. Az Újtestamentumban Jézus Krisztus az emberiség váltságára jött a földre: "Krisztus a mi bárányunk, aki megáldoztatott érettünk".

Tojás:

Másik igen régi húsvéti eledelünk. A tojás az élet újjászületésének, a termékenységnek legősibb jelképe. A húsvéti tojás a húsvéttal, mint egyházi ünneppel szoros kapcsolatban van, az egyházi szimbolika szerint a sírjából feltámadó Krisztust jelképezi. Fontos szerepe van a húsvéti étrendben is, de a tojások színezése, díszítése is régi korokra nyúlik vissza. A leggyakrabban használt szín a piros, magyarázatát a színek mágikus erejébe vetett hit adhatja. A pirosnak védő erőt tulajdonítottak. A tojások piros színe egyes feltevések szerint Krisztus vérét jelképezi.

Sonka:

A paraszti élet gazdasági és kultikus rendje következtében már igen régóta a jellegzetes húsvéti eledelek közé tartozik, sok helyen kiszorítva az eredetileg szokásos bárányt.

Hímes tojás

A díszített húsvéti tojás elsősorban Európa keleti felén terjedt el, Közép- és Ny-Európában általában egyszínűre festik.A húsvéti tojásfestés az asszonyok, lányok dolga. A hagyományos magyar díszített tojások motívumkincse és díszítési technikája eltérő és régiesebb a környező országok vagy a magyarországi nemzetiségek körében készült hímes tojásokkal összehasonlítva.

A magyar nyelvterületen háromféle tojásdíszítés ismert:

-A méhviasszal írott,
-a levélrátéttel
-a karcolással díszített.
Ezek közül a karcolással történő díszítés a legrégibb. (Kivéve az Alföldet, ahol 50-100 évvel ezelőtt csak elvétve lehetett díszített – karcolt – tojást találni.) A karcolásos díszítő mód kizárólag az avarokoz köthető, de már Krisztus előtti időkből is került elő vésett tojás. Akár milyen primitív díszítés volt ez, mégis a mai hímes tojás ősének tekinthető.A karcolásos díszítési mód ősi örökségünk. Nemzeti vallási és szerelmi vonatkozású díszítések főleg a karcolt tojásokon fordulnak elő a legtökéletesebben a múlt század végétől.

Írott tojás

Készítésénél viaszlevonásos technikát kell alkalmazni. Ennek lényege, hogy a tojás felületére viasszal mintát kell rajzolni, majd a tojást egy festékes lébe helyezve megfesteni. A megfestett tojásokon a meleg hatására a viasz fellazul, amelyet egy puha rongy segítségével könnyen ellehet távolítani.

Az íráshoz, tojásíráshoz szükséges felszerelést otthon is elkészíthető. Szükség van egy 10-15 cm hosszú, ceruzavékony botocskára vagy kifaragott fára; ha faragjuk, egyik végén a feje valamivel vastagabb lehet, mint a nyele. Ez után fémből egy kis csövecskét készítünk. Ennek anyaga régen a piparéz volt, mint legvékonyabb és legtartósabb fém; ma helyébe a fogpaszta, borotvakrém tubusát vagy a cipőfűzőzsinór végén a pléhfoglalatot használjuk. A 15-20 mm hosszúra és 4-5 mm szélesre kivágott fémlapocskát rácsavarjuk egy tűre, majd a tűt kihúzzuk belőle. Kívánatos, hogy a kis fémcső minél vékonyabb legyen, mert így szépen lehet vele írni. Ezt a csövet beerősítjük a pálcika fejébe, a nyélre merőlegesen. A beerősítés úgy történik, hogy a pálcika fejét vagy kifúrjuk és a csövecskét beledugjuk, vagy a pálcikát meghasítjuk és a csövet a hasítékba illesztjük, majd mindkét esetben cérnával a fejhez rögzítjük. A csövecskén egy lószőrt is áthúzunk, hogy a híg viaszt vékonyan és egyenletesen engedje a tojás felületére. Ezzel elkészült a tojásírás szerszáma, a kesice. Több kesicét is jó készíteni, hogy amint az egyikben a viasz megfagy, a másikkal folytathassuk az írást.
Az írásra használt méhviasz megolvasztására egy vagy több kis fémedényt vagy kis cserépedényt tartunk, bennük a kesicék fejével. A megolvadt viaszba egy kis kormot keverünk, hogy az írás szürke nyomát munka közben szemmel tudjuk tartani.
Tojás írás
Lehetőleg nagyméretű, vastaghéjú tojást használjunk. A forrástól számítva, lassú tűzön 30 percig főzzük. Ha a vízbe teszünk pici sót, a héja kevésbé reped meg. ( A hosszan főzött tojás nem romlik meg, mert a belső része lassan kiszárad, és összezsugorodik. Ha a tojásokat langyosan tartjuk, a viasz könnyebben ráolvad.

Az írás úgy történik, hogy a tojást bal kézbe vesszük és jobb kézzel írni kezdjük a hímet, a hímeket. Először a tojás felületét beosztjuk: hosszában két körvonallal négy cikkre, majd ezekre merőlegesen, mint az egyenlítő a földgömbön, egy vonallal összesen nyolc háromszöghöz hasonló félcikkre osztjuk. Vannak olyan hímek, amelyeket további vonalakkal tizenhat mezőre kell osztani, nagy ritkán viszont van néhány olyan hím is (pl. a vesztett utas), amely beosztást egyáltalán nem igényel.

Az írás befejezése után a tojások számára festőt készítünk. Régen növényi festékeket használtak, ma már a bolti festék a jellemző. A tasakjára írt utasítás szerint a tojások számának megfelelő nagyságú edényben készítjük el. A tojásokat beletesszük és kellő ideig benne hagyjuk, közben néhányszor megforgatjuk. A festék a viasszal írt hímeket kivéve a tojások felületét pirosra festi. A festékből kivéve a tojásokat megszárítjuk és meleg, puha ronggyal áttöröljük. A törlés eltávolítja a viaszt, és az írások a tojás felületén fehéren maradnak. Egy kis szalonnával átdörzsölve, a tojások fényesebbek lesznek, de utána a fölösleges zsiradékot le kell törölni róluk.
 

Gyimesi hímek

 Karcolt vagy vakart tojás

Az egyszínűre festett tojást hegyes szerszámmal, például tűvel vakarva, karcolva díszítjük. A motívumok többnyire a hímzésmintákból kerülnek ki.
 

A tojás berzselése

A megfőzött tojásokra apró levélkéket (például petrezselyem levél) helyezünk eres oldalukkal felülre fektetve, majd gézzel vagy cérnával rögzítjük. Így tesszük a festőlébe, ahol 1-2 órát hagyjuk. A festékből kivéve a levél kontúrja és erezete szépen látszani fog.

A maratott, vagy más néven metszett tojás

Az egy színre ( általában hagymahéjjal) megfestett tojást megszárítják. Amit hagymahéj színűre szeretne hagyni az alkotó, azt a részt befedi viasszal. Ezután a tojás mondjuk piros festékbe kerül. Száradás után, amit pirosan szeretne hagyni, azt újra befedi viasszal. A tojás bizonyos részei tehát nincsenek viasszal befedve. A tojást ekkor ecetbe (régen savanyú káposzta levébe) kell helyezni. FONTOS! Kifújt tojás lyukacskáit be kell tapasztani viasszal, különben " megeszi" a tojást az ecet, gyakorlatilag lebontja! A viasz végső leszedésekor a két lyukról is eltávolítjuk a viaszdugót. A savas kémhatású folyadék leszedi a festéket, és a tojás eredeti, festetlen színe lesz látható. Ez nagyon időigényes munka.Erdélyben régen ez volt a fő díszítési mód, szerencsére ma is él.
 

Patkolt tojás

A hagyomány szerint a tojáspatkolást unatkozó patkolókovácsok találták ki, hogy szabadidejükben ezzel bizonyítsák szakértelmüket és kézügyességüket. A vasalatok mintáit egy ólomlemezből vágja ki a patkolómester, majd óvatosan felszegezi őket.
 

Áttört, csipkés tojás

A tojást kifújjuk. Ezután először a mintát viasszal a tojáshéj felületére írjuk, utána pedig speciális eszköz segítségével átkell fúrni a törékeny héjat.

Természetes festőanyagok

A tojások festésére legtöbbször az előző évben szedett növényeket használták fel. A színezéket a növényekből állították elő. A megírt tojásokat az elkészített festékbe helyezték. A dévai csángók az írott tojásokat festés előtt sárgítóba tették, amelyet a festő rekettye virágából, hagymahéjból vagy vadalmafa héjából készítettek timsó felhasználásával.

Az egyszínű piros tojáshoz a szükséges berzsenyfaforgácsot a boltból szerezték be, de a többi színt a vadon termő növényekből nyerték. Piros színt a festő zsoltinából is készítettek. Sárga színt ad a vadalmafa háncsa, a sáfrányos szeklice virága, az eperfalevél és a szőlőlevél főzete. Vörös festőlét nyertek a nyírfalom, a vadalmafa kéreg és a szurokfű főzetéből. Zöld szín a csalán leveléből készült.
 

További színező festékek készíthetők :

- Enyhe sárga: sárgarépa, zellermag,kömény,  sáfrány
- Narancssárga-pirosas barna: vöröshagyma héja
- Rózsaszín vagy piros: lila hagyma héja,  darabolt cékla
- Barna vagy bézs: dióhéj
- Barna-arany: kapormag
- Zöld: csalán, sóska, spenót, répa zöldje
- Kék: vöröskáposzta

Tojásjátékok

A húsvétot a vidámság is jellemzi. A tavasz és a jó idő megérkezésével lehetőségük van az embereknek, hogy minél több időt töltsenek a szabadban. Világszerte elterjedt és kedvelt tavaszi szórakoztató játékok a tojásjátékok. A húsvéti tojásokkal kapcsolatos játékok Közép-Európa minden népénél előfordultak. A magyarországi középkori latinságban diesconcussionisovorum (a tojások összeütésének napja) a húsvét utáni fehérvasárnapra következő hétfő elnevezése, amit már 1380-ból ismerünk.A tojás tekinthető mágikus szernek is, több tekintélyes kutató látja tavaszi termékenységvarázsló cselekmények utódát a tojásjátékokban.

Számos középkori eredetű szokást, így a piros tojások összeütésével, a csokkantással megpecsételt mátkaváltást, vésároskodást is, a moldvai csángómagyarok napjainkig megőrizték.

1.)A húsvéti tojásjátékok főbb típusai: Ezek az összeütés, gurítás, feldobás, ércpénzzel való dobálás.

A tojásjátékokra: a tojások versenyszerű összeütésére, dobására, gurítására, ércpénzzel való dobálására Dunántúlon is húsvéthétfőn a locsolás vagy a korbácsolás után került sor. Húsvéthétfő reggelén a locsolással, korbácsolással a fiúk a lányos házaknál összegyűjtötték a játékokhoz szükséges piros tojást és a pénzt.

A tojásütés egyik fajtája, amit Szombathelyhez közel általában két fiú játszott. Az egyik a tenyerében tartott vagy a földre tett egy piros tojást, amibe a másiknak egy pénzdarabot kellett belevágni. Ha a pénz első dobásra élével beleállt, akkor a dobó elnyerte a tojást.
 

Alsóságon a fiúk a pénzdarabbal való tojásbavágást, a lányok a tojásdobálást játszották húsvéthétfőn. A réten két lány megegyezés szerinti távolságban szemben állt egymással. Számolásra, háromra a két dobónak el kellett dobni a tojást, de úgy, hogy a másik legfeljebb egyet lépve, elkaphassa. Arra is ügyelni kellett, hogy a két repülő tojás a levegőben össze ne ütközzön. Aki nem tudta elkapni a másik tojását, az vámot fizetett. Ez lehetett cukorka vagy egy másik festett tojás.

Zalában az ifjúság húsvéti vagy fehérvasárnapi tojáscserével történő komálásával egy időben a gyerekek hímestojásokat gurítottak. Galambokon a két domb közötti rétet Banyának hívják. Húsvétkor mondták: Gyerünk tojást gurítani a Banyába!

Somogyszobon a leányok hímes tojásaikat magasra felhajigálják, nagyokat tapsolnak hozzá s ügyesen elkapják. A gyermekek kókányólnak (összeütik tojásaikat), hogy kié erősebb s marad épen. A ravaszabbak fatojással kókányónak s ha a turpisság kitudódik, egy kis birkózással hamar kiegyenlítik a dolgot s az eltört tojásokat közösen elfogyasztják.

Martonvásáron húsvéthétfő délutánján a fiúk még kétféle tojásjátékot is játszottak. A sejberolás (tojásgurítás) a 6-10 éves gyerekek játéka volt. Hat-tíz fiú játszotta. Egy szál deszkát kövekkel támasztottak fel vagy az utcán az árokpartra fektették. A lejtős deszkán egymás után gurították le a piros tojásokat. Ha valamelyiknek sikerült eltalálni a másik legurított tojását, akkor az eltalált tojást elnyerte. Ércpénzzel dobáltak a tojásokra a nagyobb, 10-12 éves fiúk.

2.) Húsvéti kakaslövés: húsvét első napján szokás a kakaslövés. A 13-14 éves fiúgyermekek egy héttel a kakaslövés előtt végigjárják a falut, hogy közös pénzből 3-4 kakast megvegyenek. Húsvét első napján délben gyülekeznek és dramatikus formában előadott, tréfás veszekedéssel búcsúztatják a kakast. Ezután a táblára rajzolt életnagyságú kakas ábrájára nyíllal lőnek. Aki a tábla közepére festett fekete pontot eltalálja, az a győztes.

3.)Havajgatás: moldvai Klézsén tavasszal fűzfából tilinkát (fűzfasípot) készítettek. Úgy hitték, ha belefújnak a fűzfasípba, akkor a halottak is meghallják, hogy elérkezett Jézus feltámadásának napja.

Irodalom:

Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd

Dömötör Tekla: Magyar népszokások

Juhász Katalin, Húsvéti ételek

Antalné Tankó Mária: Gyimesi írott tojások

Magyar Katolikus Lexikon

Kemendi Ágnes: Festőnövények

Magyar néprajzi lexikon
netfolk.blog

Összeállította:
Kálmánczhey Edit - Népi játszóházvezető
Debrecenimami